Tomas Rosicky ma ünnepli 40. születésnapját és ebbe a blogba vagy három éve nem írtam semmit, mondván, hogy bezárt a blog. De mivel ma kerek évszámot ünnepel, röviden leírom, mi történt vele az elmúlt három évben, illetve megosztom veletek, miért irritál ennyire, mert erre is rájöttem már. Ez az irritálás se az a klasszikus, hanem egy kicsit másféle.
2017. december 20-án bejelentette a visszavonulását hirtelen, nem sokan számítottak rá, mert mikor 2016. augusztus 30-án hazaigazolt a Sparta Praha-ba, akkor kétéves szerződést írt alá, azaz 2018 nyaráig szólt volna, és fél évvel előtte vonult vissza. Ezt a történetet már tudja mindenki, hogy folyamatosan sérült, hogy már nagyon szenvedett, stb. Ebbe most nem mennék bele.
Nem tervezem hosszan kifejteni, de közvetlen a visszavonulása után (kb két nappal utána) bejelentették, hogy Rosicky sportigazgató helyettes lesz. Hát akkor nagyon gagyinak tartottam, de nem igazán izgatott már, itt már véget vetettem a mániának. De ennek a történetét is leírtam akkor.
Valahogy így festett 2018 elején (nem mintha most nagyon másképp nézne ki).
2018-ban tehát ez volt a szerepe, ebben az évben szervezte meg a búcsú meccsét, ami valójában egy nagy majomparádé volt. A csehek meg úgy beharangozták, hogy nem igaz, egyből el is keltek a jegyek. És komolyan nem fér a fejembe, hogy lehet ennyire szeretni ezt a kis majmot, és igen, ez is egy ok, amiért a falat kaparom már tőle és el sem akar múlni, pedig már három éve nem a mániám. Jó, tudom, mikor játszott, sokan szidták, de mindössze azért, mert állandóan megsérült és szinte már bohóckodott, egy komédia volt, amit Prágában leművelt. Ez egy hihetetlenül rossz döntés volt akkor a részéről.
Pár kép a 2018-as majom parádéről. Ez még nem is akárhogyan lett megszervezve, akár az óvodában is helytállna az ilyen csapatszervezés, meg úgy az egész. Ide a volt csapattársait, meg barátait hívta meg, két csapatra osztotta fel, egyik csapat voltak a csehek, ahol a válogatottbeli csapattársai játszottak, köztük Jaroslav Plasil is, a másik csapat meg az Arsenal volt, ott meg az Arsenalos csapattársak szerepeltek, akik nem csehek. Nekem meg ez valahogy nem fér a fejembe, hogy ennek mi a fasz értelme van. Persze, ezt is csak azért csinálta így, mert idő előtt vonult vissza és nem volt lehetősége a búcsúmeccsre, ami normál esetben az utolsó bajnoki lett volna (bár ki tudja, nála hogy lett volna, általában így szokott ez lenni). Ez is csak arról szólt, hogy ünnepeltette magát összevissza, bár el tudom képzelni, hogy neki ez sokat jelentett érzelmileg és, ha ebbe bele kell mennem, akkor mire végeznék az írással, a plafonon lennék, ezért inkább nem teszem. Úgyis ott fogok kikötni e poszt végére, mivel lesznek olyan dolgok, amik irritálnak benne és kifejtésre fognak kerülni. Erre a szarra 2018. június 9-én került sor (ha jól emlékszem, de az biztos, hogy június eleje volt).
Később aztán beállt edzeni a csapattal, mert hát ugye nem bírt magával, itt csak pár kép jelent meg.
Ugorjunk 2019 elejére, ekkor jelentették be, hogy átvette a sportigazgatói szerepet, mert az az öreg, aki előtte volt, az felmondott, így Rosicky került a helyére, előtte meg az öreg mellett volt segéd.
Valahogy így festett 2019 elején, és úgy oda volt, hogy most új szerepet kapott és hogy egy új időszak kezdődik az életében.... húhaaa... aztán nézzük meg mi lett ebből az év folyamán.
Valamikor tavasszal elkezdett celebeskedni a feleségével, meglátogattak egy gyerekkórházat, hogy megmutassák, hogy ők jótékonykodnak és persze ezt be kell rakni a médiába (mindenkinek látnia kell).
Pózolás ezerrel a médiának, látnia kell mindenkinek, milyen jó emberek őket, közben meg csak a kirakatnak ment az egész. A lényeg végül is meg volt, hogy adtak pénzt, de a legőszintébb az, ha a médiába nem kerül bele és elég az, ha csak az tud róla, aki jótékonykodik mindenféle felhajtás nélkül. De, hát ezek szeretnek szerepelni, miért ne. Hisz így még több szeretetet és csodálatot kapnak, amit nagyon is igényelnek, ezekkel érzik magukat teljesnek. Hát, felőlem csinálhatják, ennél sokkal irritálóbb dolgok vannak. Nem véletlen a klinikás feliratnál való pózolás sem, csak mondom.
A sportigazgatói álma nem olyanra sikerült, ahogy ő elképzelte, de nem is kell ezen csodálkozni, mert nála nagyobb idealista focistával még nem foglalkoztam és megmondom őszintén, nem is hiányzok, jobban szeretem a realistákat, de van, hogy azok halál unalmasak, de még mindig jobb, mint ezek a hatalmas álmodozások meg valóságellenességek. Ezzel megint nem mondtam újat, többször is kifejtésre került. Volt egy cikk, ahol az ő igazolásait jellemezte, tehát azokat a játékosokat, akiket ő hozott a csapathoz és kivétel nélkül az összes kudarc volt a csapat számára, szarul játszottak, megsérültek, stb. Tehát egy kész csalódás.
Tavalyi képek róla.
Majd tavaly valamikor ősszel, tehát kb tavaly ilyenkor megint nem bírt magához, elment valami megyei szintű csapathoz és ott játszott. Ráadásul beállt kapusnak.
Majd hetven évesen is be fog állni ilyen csapatokba, az tuti. Alig várom, hogy megírjam azt a posztot.
Idén sem volt másképp, de az tuti, hogy tavaly nagyon sokszor kikaptak, most nem tudom, mert már annyira se követem ezt azt egészet, mint tavaly. Néha megnézem, vannak-e képek, vagy, hogy mit írnak róla.
Egész nyáron ilyen képek jelentek meg róla a friss igazolásokkal pózolt, aztán ősszel már ennyi sincs róla. Néha tartott sajtótájékoztatókat, azokról videó volt, a fene se fogja most ezeket előkeresni, semmivel sem másabbak, mint a többi, de pár kép jöhet innen is.
Idén megnyertek valami kupát, és azzal pózolt, volt egy röhejes videó is róla, na azt mindenképp elő kell keresnem, de előbb a képek.
Ordítozott, mint egy őrült az öltözőben, és ott tombolt az asztal tetején. Ez is valamikor nyáron volt.
Hetedik perctől, mint egy elmebeteg őrült. Valamikor augusztusban megjelent egy béna videó róla és nem is maga a videó a béna, hanem Rosicky sérója, ilyet vágatott magának újonnan. Nem is tudtam megnézni se, úgy irritál már ez az ember, hogy semmilyen videóját nem tudom eltűrni.
Úristenem, ez a bugyuta vigyor, ettől tudnék falra mászni. Nos, ennyi lenne erről, ez történt vele az elmúlt három évben, és igazából ezen el is lehetne aludni, olyan unalmas. Semmi érdekes dolog, csak ez a sok unalmas szar, semmivel sem dobta fel, mert arra alkalmatlan, csak mézesmázoskodni tud, meg ilyen vigyorokat csinálni, amire a kutya se kíváncsi, vagy legalábbis én nem, mert annyira irritál, hogy nem igaz.
Ja, meg míg a mániám volt és talán most is annyira utáltam, hogy milyen kis szerethető karakter, na ettől is falnak tudtam volna menni, hogy a csapattársai is kivétel nélkül szerették (inkább csak az Arsenalban). Meg, hogy az öltözőben jó hangulatot csinált, folyamatosan ezt kellett olvasni, én meg legszívesebben lefejeltem volna tőle a monitort. És még csinálja ezt a tenyérbemászó vigyorgást is mellette, az még jobban fokozza a hatást.
Ja, meg mikor volt az a majomparádé, akkor a volt csapattársak nyilatkoztak úgy nagyjából róla, de csak a jót mondták róla, elég egyoldalú volt, de mást nem is szabadott elvárni ilyen esetben. Na, idézek is ezekből:
"Ő egy nagyon kedves srác, akinek csodálatos személyisége van. Mindig vidám és szeret vicceket mesélni, ezzel is feldobni a hangulatot. Emmellett még jókat lehet vele bulizni. Az öltözőben mindig pozitív volt a hozzáállása, ráadásul mindig önzetlen volt"
Majd azt kérdezi, hogy volt-e Tomassal közös vicces élménye (a volt csapattársa volt az interjú alany).
"Mikor Tomassal elmentünk a városba, ő az a fajta ember volt, aki gondoskodott a jó kedvről, táncol és viccelődik. Ő egyébként egy csendes fiúnak tűnt, de emlékszem arra a karácsonyi partira, ahol a táncparkett ördöge volt. Nagyon szórakoztató volt"
Tomas tényleg szereti a rock zenét?
"Igen. Folyton zenét kapcsoltunk be az öltözőben és mikor Tomasra került a sor, ő mindig rockot tett be"
"Szerettem vele játszani, nagyszerű csapattárs volt. Jó légkört teremtett az öltözőben, soha sem volt savanyú, nem beszélt feleslegesen. Örülök, hogy a barátom és sajnálom, hogy nem fogom már látni a pályán őt"
"Ő jó vezető volt, mindig jól alkalmazkodott a játékstílushoz"
Mit értékel legjobban Tomasban?
"A személyisége. Mindig új dolgokat akar tanulni és mindenkivel barátságos. Ő egy pozitív személyiség, soha nem látni őt dühös arckifejezéssel. Soha senkire nem szólt egy rossz szót sem, a viselkedése mindig egyenletes volt, nem mutatott szélsőséges megnyilvánulásokat. Ezek azok a dolgok, amiket legjobban szeretek benne"
"Ő egy olyan srác, akit mindenki szeretett. Nagyon jó humorérzéke van és ez nagyon fontos volt, mikor annyi időt töltött együtt a csapat, ezért mindenki kedvelte őt - igazi csapatjátékos volt. Sosem volt önző, a passzok király volt"
"Mikor vacsorázni megyünk vele, akkor ő mindig viccelődik. Nevet, nyugodt és táncol, a karácsonyi bulin a táncparkett ördöge volt. Amikor dolgozik, akkor nagyon nyugodt és koncentrált"
"Tomas képes volt mindenkibe lelket önteni, ha valaki épp nem érezte jól magát, ő tudta szavak nélkül majd biztatta és azt mondta, hogy minden jobbra fordul. Nem beszélt sokat, de példát mutatott mindenkinek. Tisztelem a szokásosságát és az emberségét"
"Ő egy igazi harcos, bár nem látszik a vékony testalkata miatt, de mindent beleadott. A csapatért játszott"
Persze, voltak feszültségek is, amikor Tomas két hónapig nem beszélt az interjú alannyal.
"Ez az én hibám volt, sajnos időnként hülyén viselkedem" - nem fejtette ki konkrétan, hogy mi volt ez.
Említi még azt is, hogy Tomas jól gitározik, elvitte a gitárt ás játszott rajta a többieknek. Kérdezi, hogy mit szólt, amikor decemberben Tomas kijelentette minden előzmény nélkül, hogy abbahagyja.
"Mindig csodáltam őt és a nagy akaratát. Nagy harcos volt. Ha velem történt volna ez a sok sérülés, akkor én már rég feladtam volna. Tomas emiatt nagyon sokat szenvedett, láttam rajta, de ezek ellenére sosem adta fel, mindig visszatért és harcolt"
Ennyi lenne, ez mindent elárult szerintem, miért irritál annyira és miért mászok tőle a falra. Ez egy mézesmázos tenyérbemászó kis szar ember, egy kétszínű kis szar. Az ilyen emberek nem egyenesek, nem őszinték, mindig azt mondják, amit hallani akar az ember és manipulációval képesek mindenkivel megkedveltetni magukat. Ez mindenkinél másképp nyilvánul meg, hol jobb, hol rosszabb, de ismerem a fajtájukat és Rosicky is ide tartozik. De nem mondom, hogy hátsó szándékok vezérelték vagy, hogy visszaélt volna ezzel a képességével. De utálom az ilyeneket, ki se tudom fejezni, mennyire, meg eleve irritál az a jelenség, hogy van egy személy, aki népszerű és szereti mindenki (most nem a nagyképű felfújt hólyagokra gondolok, azokat nem sokan szeretik az öltözőben, a szurkolók meg nem számítanak, azok nem a barátai).
Utána Xavér lett a mániám, nála már nem volt ez, hogy szerette őt mindenki a csapatban, inkább ellenkezőleg, de nem is volt ilyen mézesmázos érzelgős pofa, a nyilatkozatai sem csöpögtek. Na, ő realista, de amúgy egy rémunalmas ember.
Ez pont neki való :D
