Csalódás

Hatalmasat csalódtam ebben a mániában, ebben már semmi jó nem fog történni, és február 22-én lezártam a mániát, bár még nem értek véget a mániás érzések, de igyekszem megszabadulni tőle, mert nagy feszültséget okoz, főleg most a csalódás is. Összefoglalom, hogyan zajlott le ez a mánia röviden, amibe belefoglalom a blog történetét is.

2016. június 17.
Ekkor kezdett el alakulni nekem ez a mánia.
2016. július 20.
Elkészült az első poszt. Ekkor a mánia is csak szakadás szinten volt, nem mélyedtem úgy annyira bele, de ez a poszt jellegén is látszik. A haverjaimmal sokat szakadtunk rajta. Nem gondoltam volna, hogy ebből hosszútávú mánia lesz, főleg mert nem is volt ekkor még csapata és képek se voltak róla. Gondoltam, ez úgy is csak szakadásra jó, aztán szépen elmúlik majd. De nem így lett. Hát akkoriban ugye csak trollkodásból mondtuk, hogy drogozik, nem gondoltuk komolyan.
2016. július 24.
Elkészült a második poszt állandóan elalszik címmel, akkoriban ezen is szakadtunk, mert olyan bamba képe van, olyan, mint aki mindjárt elunja magát, vagy iszonyat álmos. Ez a poszt erről szólt. Még ekkor is csak szakadás szinten voltunk. De egy kicsit már több volt, volt már rálátásom, hogy mi folyik körülötte. Ebben a posztban már írtam hosszabb véleményt.
2016. július 29.
Elkészült a harmadik poszt. Ebben azt elemeztem ki, hogy milyen volt ő az Európa Bajnokságon képekkel. Szép gólpaszt adott a spanyoloknak, de hát előfordul az ilyen, nem csoda, hogy lecserélték egyből a gól után, meg ki is volt borulva, mert ki is kaptak. A horvátok ellen meg magától csuklott össze és sérült meg, senki nem ért hozzá.
2016. augusztus 1.
Elkészült a negyedik poszt. Ez Plasilról szólt már, tehát ő is a képbe jött. Egyre jobban kezdett elmániásodni ez az egész és kicsit  Plasil is érdekelt. De ez is még ilyen trollkodós poszt volt.
2016. augusztus 4.
Elkészült az ötödik poszt, ez is még trollkodós volt, mert ebben az lett kifejezve mennyire októberes. Ja és azon is sokat szakadtunk a haverjaimmal, hogy árad belőle az október, meg olyan tipikus októberes feje van. Ezek az idők még jók voltak, még a szakadás ment, de már lassan mániává alakult. Meg majomnak hívtuk, mert a majom évében született és 2016 is a majom éve volt.
2016. augusztus 10.
Elkészült a hatodik poszt, ami Rosicky és Plasil barátságáról szólt. Itt már kezdett értelmes lenni a blog és elemzésekbe átmenni.
2016. augusztus 19.
Elkészült a hetedik poszt, ahol mindkettőjükről sírós képeket raktam be. Főleg Plasil szeretett nyilvánosan sírni.
2016. augusztus 27.
Elkészült a nyolcadik poszt, ahol a családjukat emeltem ki. Ez a poszt elég hosszúra sikeredett, majdnem egy egész napon át írtam. Ez volt az első olyan poszt, ami leginkább elemzés és semmi trollkodás nincs már benne. Három nap múlva leigazolt a Sparta Prágához.
2016. szeptember 4.
Elkészült a kilencedik poszt, ahol a sérüléseit és a drog problémáit elemeztem ki. Hát igen, még az elején csak trollkodásból mondtuk, hogy drogozik, később találtunk több olyan cikket, ahol azt írják, hogy drogozott, ráadásul kokainozott. Hát nagyon az elején nagy baromságnak tartottam, de aztán ekkorra már rájöttem, hogy van benne igazság, de belül mégis éreztem, hogy nem kokainozott. De akkor is láttam igazságot az egészben, nem hagyott nyugodni ez, míg rá nem jöttem később. És igen, valóban volt igazság alapja. Ugye az akkor volt, amikor volt a másfél éves sérülése 2008-ban és 2009-ben, hogy igazából a drogproblémái miatt nem játszik és nem azért, mert sérült. Hát ez valóban így volt, csak nem kokain volt az.
Ez is egy hosszú poszt volt, ide tettem be az első Sparta Prágás képet, amikor leigazolt, meg az első edzéséről, illetve hosszabb elemzést is írtam róla. Itt már egyértelműen mánia volt, a trollkodások is szép lassan megszűntek.
2016. szeptember 13. 
Elkészült a tizedik poszt, ahová olyan képeket tettem be, amikor először pályára lépett még szeptember 10-én az utolsó húsz percben. Hát azóta is csak ennyit játszott, aztán már eltelt fél év. Egyébként érdekes, hogy a tavalyi szezonban is húsz percet játszott csak, és az ideiben is, mert ugye május végéig már nem fog pályára lépni, az egyszer biztos. Nem tudom, de ezeken a képeken elég lepukkantnak láttam, már szinte olyannak, mint Louist, de most már látom, hogy Louis 2014-ben sokkal lepukkantabb volt. Jaj, jut eszembe a csuklószorító, amit már nyáron észrevettünk a haverjaimmal, amit mindig meccseken hordott, hát szeptember 10-én is rajta volt, erről is írtam. Azóta ez szépen elfelejtődött, mert utána már képek is alig voltak róla, és még csak nem is játszott, ezért a csuklószorítót sem vette fel. Most eszembe jutott, hogy taknyát, nyálát, izzadtságát, esetleg más testnedveket abba törölt. Mennyire gusztustalan már. Volt videó is róla, amikor beletörli. Ebben a hónapban felméréseket is csináltam, hogy kinek mi a véleménye róla a képek és videók alapján. Olyanokat kérdeztem, akik nem ismerik. Azokat leírtam az egyik posztba úgy emlékszem.
2016. szeptember 21.
Elkészült a tizenegyedik poszt, ahol a lelkivilágukat elemeztem ki, és a szemükről voltak képek. Itt jobban látható, hogy Rosickynek mindegyik képen szomorú a szeme. Még akkor is, amikor a képen épp mosolyog. Hát igen, a szem a lélek tükre, az mindent elárul akkor is, ha a szája épp máshogy áll. Az már senkinek sem újdonság, hogy fel vannak puffadva a szemei, ami egészségügyi problémákra utal, egyes szervekkel odabent baj van neki. De ez sem véletlenül alakult ki neki.
Plasilnak már nem voltak olyan betegesek a szemei, de ő is sokszor egy másik világban járt a tekintetéből ítélve.
 2016. szeptember 27.
Már csak egy hét volt a szülinapjáig, ezért posztoltam egyet, ez volt a tizenkettedik poszt. Ez a poszt arról szólt, hogy más emberek milyennek látják ismeretlenül képek és videók alapján, amiről az előbb beszéltem. Viszont előtte nagyon beharangozták, hogy szeptember 26-án játszani fog, már mindenki elhitte és csak akkor derült ki, amikor közölték a meccs előtt egy órával a kezdőcsapatokat, hogy még a padra sem ülhetett le. Egyébként ott volt a lelátón, és még a szülei meg a felesége is kilátogattak a meccsre, ezekről mind volt kép, a posztban benne is van. Ugye, mindenki elég savanyú képet vág, de ennek oka lehet az is, hogy jól kikaptak. Aztán érdekes módon a meccs után közölték, hogy azért nem játszott, mert kiújult egy régebbi sérülése, ez viszont eléggé gyanús. Hát akkor miért ment ki a családja? Nyilván azért, hogy őt megnézzék, ebből meg ugye az szűrődik le, hogy vele is utolsó pillanatban közölték, hogy nem játszhat. Aztán volt olyan cikk is, ami azt állította, hogy már szombat este kiújult a sérülése. Hát véletlenül se közölték volna, és már azt sem tudják mit hazudoznak, de a képek mindent elárulnak, azt, hogy még ő is azt hitte, hogy majd játszhat. Ami fura volt ebben, hogy külön ültek egymástól. Mert, ha Rosicky tudta volna, hogy nem fog játszani, akkor lehet a családja se jön ki, vagy ha igen, akkor egybe ülnek és nem külön tőlük. Na ezért is gyanús ez az egész. Előtte az edzéseken is ott volt. Itt most nem a drogra gondoltam, magam sem tudom megmondani mi volt az oka.
2016. október 4.
Elkészült a tizenharmadik poszt, ami a születésnapos poszt volt. Hát ekkor igazából nem volt már mit posztolni, de muszáj volt a szülinapja miatt, ezért régebbi képeket tettem be. Jó sok kép lett itt. Hát innentől kezdve jött a nagy üresség, szó szerint három hónapig nem volt róla egy darab kép sem és néha egy pár cikk, hogy nagyjából mikor tér vissza meg ilyenek. Elárulom, hogy az ősszel nagyon sokszor volt rossz érzésem vele kapcsolatban, mintha lenne vele valami baj. Hát volt is, ez januárban ki is derült. Egyébként ebben a posztban grimaszos képeket tettem be róla, olyankor apucira hasonlít.
2016. október 18.
Októberre csak két poszt jutott, mert tényleg semmi újat nem tudtam róla posztolni, az időm is kevesebb volt már, ez a poszt is csak azért készült el, mert két hete volt a szülinapja, aztán minden hónap negyedik napján számoltam hány hónapja volt a szülinapja. Ez volt a tizennegyedik poszt. Ide cuki képeket raktam be róla, amit annyira imádtunk, olyankor mindig anyucira hasonlított. Hát sokszor volt ideges, hogy nincs róla semmi, de aztán végül sikerült elterelni a figyelmem, később már voltak olyan napok is, amikor elfelejtettem ránézni az oldalra, ez egész jó volt, elviselhetőbb volt, de azért a mánia tartotta magát.
2016. november 4.
Eltelt egy hónap a szülinapja óta, ezért elkészült a tizenötödik poszt. Itt írtam le először, hogy gyerekkorában dadogott, illetve a fél fülére 70%-ban halláskárosult. Hát nem tudom ebből mi igaz, de ez is annak az agybeteg Attila hülyesége volt, mert semmivel nem tudta bebizonyítani, linkelni se tudott, szerintem ezek csak az ő elméletei voltak. Na jó, Attiláról majd később. Megemlítettem, hogy gyerekkorában bántották, ez annyira látszik ám rajta, nem tudom, de nagyon olyan érzés. Hát a rossz érzések kicsit még tartottak ilyenkor, illetve voltak fura álmaim is vele kapcsolatban. Egyébként a dadogásról annyit mondanék, hogy abban lehet valami, mert beszélni alig tud, persze nem tudok csehül, de összehasonlítottam más emberek beszédeivel az övét és az övé sokkal lassabb, mint a többieké. Még Plasillal is összehasonítottam, ő is sokkal gyorsabban beszél, mint Rosicky, persze nem azokat a videókat néztem, ahol franciául beszél. Páran kifikázták, hogy még beszélni sem tud a kommentekben. Itt irritáló képeket tettem be róla, hát itt is ideges lehettem, hogy nincs róla semmi és nekem egyszerűen nem akart elmúlni a mániám. Szépen elhordtam itt, mert tényleg sokszor irritált.
2016. november 11.
Elkészült a tizenhatodik poszt, a címe az, hogy Rosickynek mérleg a horoszkópja, hát hihetetlenül irritált, meg eleve az egy balfasz jegy, hát attól lehet az, hogy ilyen kis nyomorult. November 11-én van a testvére születésnapja, meg is említettem a posztban, de mégsem róla posztoltam. Hát itt is fikáztam és mindenféle októberesnek elneveztem. Hát igen, ha már a mérleg horoszkópról szólt volna a poszt.
2016. november 19. 
Elkészült a tizenhetedik poszt, itt meg Prágát fikáztam ki, a szülővárosát. Hát igazából semmi sem utal arra, hogy büszke lenne rá, mint Nesta vagy Ranocchia. Hát talán jobb is, semmi büszkeség nincs abban, ha valaki prágai. Ebben a posztban írtam az elcseszett tesójáról is, aki szintén olyan torzszülött, mint ő, ráadásul még el is van hízva, mint a malac és még gusztustalanabbul néz ki, mint Tomas. De egyébként mindketten nagyon torzak. Ha a szülőket megnézem, ők még annyira nem is torzak, de úgy látszik, hogy ők ketten nem is illenek össze, mert hát kettőjük keverékéből két ilyen torz gyerek született, ráadásul mindenük ferde, és kurva szarok a génjeik. Hát én úgy látom, hogy Tomas is kezd már elhízni, mivel nem játszik, úgy könnyebb is, ha meg abbahagyja akkor rövidesen olyan malacképű lesz, mint a bátyja. Ja és mindig volt neki egy kicsi sörhasa, a régi képeken is. Hát később ez is szépen megnövekszik, ahogy a tesójának, miközben jól elhízik és hájfej lesz ő is. Hát ezek a szar gének. Na meg a sérülések, a tesója 29 évesen abbahagyta a folytonos sérülések miatt. Ezt már csak Tomas erőlteti, a lehetetlent. De nem fogja fel, mert agyilag is sérült, az egyszer biztos. Ráadásul Tomas úgy néz ki, hogy hátul a dereka nagyon befelé néz, és a hasa előredomborodik, majd teszek be erről is képet. Hát ez neki mindig ilyen volt, mert a régi képeken is olyan. Meg a legtöbb képen be is húzza a hasát. Nevetséges. Egyébként itt már nem voltak annyira meg a rossz érzések, de az álmok megmaradtak.
2016. december 4. 
Már két hónap telt el a szülinapja óta, ezért elkészült a tizennyolcadik poszt. Ennek a posztnak a végére le vannak írva az álmok, a másodikban a depressziósban egy kórházi szobában feküdt. Írtam egy kisebb elemzést, illetve képek is voltak, persze nem friss képek, hanem régebbiek.
2016. december 17.
Elkészült a tizenkilencedik poszt, talán ez az egyik legviccesebb poszt, mert itt a nyelvéről írtam. Egyébként a trollkodások már rég megszűntek, a haverjaimmal sem szakadtunk annyira, csak küldtük a képeket, de közel sem olyan volt már, mint nyáron. Ugye tudjuk, hogy a videókban állandóan nyalogatja a száját, ezért könnyű úgy lekapni, hogy épp kint a nyelve. Meg egyszerűen olyan hülye fejeket tud vágni, hogy az nem igaz.
2016. december 31.
Elkészült az év utolsó posztja, ami kereken a huszadik poszt. Itt röviden összefoglaltam a posztokat, nem úgy, mint itt, mert baromira siettem, de muszáj volt ekkor egy posztot írnom Szilveszter este. Aztán beraktam pár képet és ennyi volt. Itt jön képbe Attila, ezen a napon beszéltem vele először, azt állította, hogy sokat tud Rosickyről, ekkor úgy is tűnt. Magyarázta a dolgokat, amikről nem tudott linket dobni, erről már beszéltem az előbb. Ekkor ő azt mondta, hogy Rosicky erős gyógyszerfüggő volt, fájdalomcsillapítókat szedett mértéktelenül, mert ugye a sérülésből adódó fájdalmakat elakarta nyomni, hogy tudjon játszani. Illetve azt is mondta, hogy nem tartotta be az orvosi utasításokat, például, ha az egy hónapot mondott, akkor Rosicky már két hét múlva a pályán volt, és ugye telenyomta magát gyógyszerekkel. Na itt állt össze a kép, mert kokain ugye nem lehetett, mégis tudtam, hogy annak van igazságalapja. Hát volt is, végül is a gyógyszer is drog, csak legálisan csinálta, ezért nem tiltották el. A kokainért meg eltiltás járt volna nem is egyszer, ezért se volt az logikus. Persze bizonyítékai nem voltam, linkelni nem tudott, ha rákerestem, nem találtam semmit, csak a kokainozós cikkeket adta ki, azok ugye 2008-asok, amiket meg Attila mondott, az meg régebbiek. Hát lehetséges, hogy ez csak az ő elmélete volt, de nem mondott hülyeség, lehet benne igazság. Egyébként olyan sokat nem tudott róla, nagyjából annyit, mint én, ő leginkább a játékát figyelte, én meg a személyiségét, arról meg nem sokat tudott, csak épp, hogy egy kicsit.
2017. január 5.
Elkészült az év első posztja, ami a blogon már a huszonegyedik poszt volt. Gondolom észrevettétek, hogy januárban a negyedike kimaradt, ennek az az oka, hogy ekkor van Plasil szülinapja, tehát ez a poszt róla szólt, bár ekkorra már egyáltalán nem érdekelt, már ősszel sem, csak a rend kedvéért írtam róla. Persze ennek ellenére pár meccsét megnéztem, mert ő rendszeresen játszott. Hát nem annyira kötött le, egyáltalán nem voltak meg a mániás érzések, ezért nem is volt olyan jó. Sokkal jobban jártam volna, ha ő lett volna hosszú távon a mániám, de ő csak szakadós szinten maradt meg, az meg ugye sokkal rövidebb.
2017. január 13.
Elkészült a huszonkettedik poszt, ez már tartalmazott új képeket, mert végre, három hónap után végre lettek róla új képek. Ekkor volt az első edzőtábor a csapattal. őt is elvitték és közöltek képeket is az edzésről. Tehát nem egy kép volt. Fúúú, ennek nagyon örültem. Nagyon lepukkantnak tartottam ezeket a képek, borzalmasan nézett ki. Ezek valóban nem a legjobbak, de Louisnál még így is jobb. Ráadásul a címe az, hogy Rosicky, a prágai bohóc. Vagy inkább a csapat bohóca, mert már azt csinálnak belőle, mindenki rajta röhög, illetve szánalmat éreznek iránta, köztük már én is.
2017. január 17.
Elkészült a huszonharmadik poszt. 16-án adott egy interjút, miszerint készül a nagy visszatérésre, nagyon jó képek jöttek ki ekkor, marha cuki volt, tehát nem olyanok voltak, mint az edzőtáborban. Itt derült ki, hogy ősszel mennyi minden történt vele és szenvedett, tehát nem hiába voltak rossz érzéseim vele kapcsolatban. Kórházban is volt. A cikkben le is írtam, hogy folyamatosan hitegették a visszatérésével kapcsolatban, aztán magyarázott mindenféle szart, tehát a teljes igazság nem derült ki, de sok mindent le lehet szűrni. És még reménykedik abban is, hogy behívják a válogatottba, bár elmondta, hogy úgy érzi, már nem való oda. Jól érzi, de már a focipályára se való. Azt mikor veszi észre? Na most mondom, hogy a sok gyógyszer szétbaszhatta a máját meg a veséjét, ha jobban utána néztek, akkor rájöhettek, hogy, ha az említett két szerv bajban van, akkor azoknak az a tünete, hogy a szem marhára fel van puffadva, és neki nagyon fel van folyamatosan. Ja, meg állandóan karikásak a szemei. Ha meg mosolyog, baromi ráncos lesz a szeme, mint egy öregembernek. Szerencsére csak akkor, ha mosolyog. Egyenlőre.
2017. január 28.
Beköszöntött a Kakas éve, ezért elkészült a huszonnegyedik poszt. Hát a Kakas évének Plasil a szülötte, ezért megemlítettem őt is a posztban és néhány kakasos képet is betettem. Nem akartam Rosickyről sokat írni, de lett belőle egy kis regény. Hát leírtam, hogy ősszel rossz érzéseim voltak, illetve az álmokról, meg ami épp aktuális volt, a második edzőtábor. Hát ekkor is már elegem volt belőle, akkor is, ha voltak képek, mert mégis nullának éreztem az egészet, meg hát nem is tartott ez sokáig, nagyjából egy hónapig. Nem hiába akartam tőle megszabadulni.
2017. február 4.
Eltelt négy hónap már a szülinapja óta, ezért elkészült a huszonötödik poszt. Volt mit posztolni, mert voltak új képek az edzőtáborból. Február 2-án csatlakozott a többiekhez edzeni, előtte egyedül edzett. Hát jól éreztem magam, egyszer januárban éreztem egy kicsit az elmúlást, érdekes módon meg is ijedtem, nem akartam, hogy elmúljon. És hát reménykedtem, hogy a képáradat, ha ezt lehet annak nevezni, kitart a mánia végéig, ha mégsem, akkor vége lesz idő előtt. Nem történt meg, de a képáradatoknak vége lett és most megint jön a nagy semmi, hogy sokáig nem lesz róla semmi. Ebben a posztban az ő fejével gondolkodtam, le is írtam, elég viccesre sikeredett, persze semmi sem garantálja, hogy ezek meg is történtek. Volt egy videó amiben bemegy a WC papírért, tehát épp szarni indul.
2017. február 26.
Ez a mai nap, és ez a huszonhatodik poszt, de nem mondhatom, hogy az utolsó. Itt most felvázolom, hogy február 4 óta a mai napig mik történtek.

Február 5-én még voltak új képek.

Hát nem is tudom milyen ez, de egyébként ezen a napok eléggé idegeskedtem, mert semmit sem írtak róla és a képeken sem volt ott, míg a többiekről igen. Aztán este előkerült ez a szurkolói kép, aminek baromira örültem. Csak a borostának nem. 

Ez is akkoriban készülhetett, csak később találtam rá. Itt edzőmeccs volt épp, ahol egyszer sem lépett pályára (milyen meglepő). És a pálya szélén állt az edző mellett. 

És február 10-én voltak róla az utolsó képek a csapat oldalán és mindenhol máshol (csak egy szurkolói kép lett utána).

Talán ez volt az utolsó edzése. Na meg ez a sál nem sokat ér, a fél nyaka kint van, de a sapkája az király. Kár érte, de el kell ismerni, ez az ember egy nagy nulla, nem sokat ér, eltakarodhatna a büdös picsába már. 

Aztán az említett szurkolói kép február 23-án.

A meccs közben vagy után készülhetett a lelátón. Hát borzalmas feje van, mint, aki be van rúgva vagy kurvára maga alatt van, hát inkább az utóbbi igaz rá, de az nagyon. Komolyan, mint egy bábú. Ki kéne vágni a picsába. Meg mi a faszért öltözött így ki egy meccsre, már azt sem tudta mit vesz fel, úgy be volt baszva. Már nem tudok mit mondani, komolyan. 

Akkor mesélem mi történt. Ugye február 16-án volt az első meccs, az Európa Liga, ami Oroszországban volt, 15-én posztolták, hogy nem utazott a csapattal, hát meg sem lepődtem, tudtam, hogy ez lesz, pedig ez volt az a meccs, amire nagyon visszaakart térni. Ott írták, hogy talán a visszavágóra egy hét múlva, de nem hittem benne. 

Utána egy hétig szó szerint semmit sem írtak róla, képek meg pláne nem voltak, a csapat oldala se írt az edzésről, tehát a többiekről sem volt semmi. Aztán megtörtént az, amin igazából már senki sem lepődik meg, de mánia szinten nagy csalódást okozott.

Február 22-én szerdán közölték, hogy megint sérült, hát kurva ideges lettem, hogy kezdődik minden elölről és a mániának még kurvára nincs vége, ezért jött a nagy szenvedés meg a nagy csalódás. Nem is tudom mint mondhatnék, talán már jobb, végleg lezártam magamban a mániát, a képeket átettem a selejt albumba, a csapat oldalát kikövettem mindenhol. Nem fogom azt bámulni, nem nézek már rá napok óta, de sajnos azt még mindig figyelem, hogy Rosickyről írtak-e. Akkor rögtön még nem, csak később közölték le, mi baja. Persze nem mondom, hogy ez mind igaz, tehát valószínű, hogy csak duma az egész. Érdekes az is, hogy azok a rossz érzések, amik ősszel voltak, most egyáltalán nincsenek. Ez a mánia más volt, mint a többi, valamiért nagyon megkedveltem, még a Nestát se kedveltem így meg, pedig ő négyszer volt a mániám. Hát nem tudom mi lehet, de abban is más volt, hogy az üresség alatt továbbra is kitartott, az elmúlás egy kicsi szikráját sem éreztem. Egyedül januárban éreztem, amikor elkezdtem valami mással foglalkozni, de sajnos nem múlt el, mert megláttam egy videót és azonnal vissza is jött, tehát az elmúlás érzése is elmúlt.

Na jó, akkor nézzük azt a szennyes cikket, ami kurva nagy hülyeségeket ír. Két nappal később, 24-én tették közzé, mert ugye 22-én a buzi edző, az a kopaszodó hájfej azt mondta, hogy kiújult az achilles sérülése megint, de semmi részletet nem tud róla. Tiszta szánalom az egész. Aztán a cikkben említenek valami lágyékot is, illetve azt, hogy nagy az esélye, hogy eltörik a csípője, amin ki is akadtam, akkora faszság. Mégis miért lenne nagy az esélye erre, mikor az az időseket érinti? Persze neki is eltörhet, ha olyan történik, de akkor ennyi erővel mindenkinek nagy lenne rá az esélye. Hát ez vicc, komolyan. Ja és ez is leginkább az idős nőket érinti a csontritkulás miatt, tehát ezt semmi esetre sem lehet elhinni, annyira nevetséges. Csak sajnos sokan benyelik. A férfiaknál is kb csak a hatvan felettiek a veszélyeztetettek. Aztán a finom izomrostok is megsérültek, ez már hihetőbb, de ha ez mind igaz lenne, már rokkant lenne, vagy lehet már tolószékes. Akkor meg mi értelme lenne vergődni? Hát semmi. De tudjuk, hogy ő mazochista. Meg valami 29 sérülést diagnosztizáltak az ágyékában meg a combjában. Hát ez már no comment, ez már nevetséges. Pszichológus is foglalkozik vele, mert fejben sincs rendben, hát ez nagyon is látszik rajta és most nem csak arról beszélek, hogy folyton magában röhög, meg vigyorog, bár ez is egy jele annak, hogy hiányzik egy kereke, illetve, hogy nem százas. Mert nagyon nem az. Egyébként lehetséges, hogy ezek a sérülések nem is léteznek, hanem csak a fejében van ott, mert van egy olyan mondat, hogy amikor úgy tűnt már jól van, akkor mondta, hogy fáj valahol neki, tehát csak bebeszéli az egészet. Aztán írják azt is, hogy bele van betegedve, hogy nem játszhat már 167 napja. A transfermarkton szeptember 14-től írják egészen március 2-ig, ott 168 nap van feltüntetve. Előtte december 31-ig volt írva, tehát ebből is látszik mekkora kamu az egész. Vagyis nem teljesen, de nagyon el van túlozva. A sérülések leginkább a fejében léteznek. Ha meg valójában is léteztek valamikor, mert valószínű voltak, mivel nem véletlen beszéli be magának már mostanra. Több cikk is lehozta mekkora hipochonder, hát valóban úgy tűnik, hogy az. Ez az egész már nagyon gyanús és eltúlzott.

Én azt látom, hogy kicsesznek nagyon vele, de fingom sincs, mi ennek az oka, de már az elejétől fogva, gondoljunk csak a szeptember 26-i meccsre. De biztos, hogy van valami oka. Ugye novemberben pár csapattársa és még az edző is azt nyilatkozta róla, hogy nem tartozik közéjük, hogy számukra egy idegen, az edző meg azt (most nem a kopaszodó hájfejre gondolok, hanem arra, aki egyidős Rosickyvel), hogy nem való a futballpályára. Az edzőtáborban is furán viselkedett, akkoriban bekövettem pár csapattársát, akik sokszor posztoltak magukról, illetve egymásról, de Rosicky az ő videójukban nem szerepelt egyáltalán. A csapat oldala is tett fel ilyesmi videókat, azokban sem nagyon szerepelt. Pár képet tettek csak ki róla. Volt olyan videó, ahol valakit felköszöntöttek a szülinapján, mindenki tapsolt, csak Rosicky nem, hanem egy fehér rongyot szorongatott. Többször is mutatták, és egyik alkalommal sem tapsolt, hanem a rongyot szorongatta. Mikor elvileg a többiekkel edzett, akkor is mindig el volt különülve, mintha tényleg valahol máshol lenne. Látszik, hogy nem tudott beilleszkedni. Nem kedvelik, ez annyira érződik.Az Arsenalban nem ez volt, ott azért jobban kedvelték. Egyik mostani csapattársa azt nyilatkozta róla, hogy az öltözőben szeret viccelődni, sokszor egyedül is. Ez meg is látszik, először azt mondanám, hogy sokszor a videókban az volt, hogy magyarázott valakinek valamit, aztán vigyorgott, illetve röhögött rajta, de az illető kb figyelemre sem méltatta. Az interjús videókban sokszor elkezd vigyorogni a semmin, erről már írtam már régebben, az edzéseken is azt csinálta. Van egy kép is, ahol vigyorog valakinek, az meg csak fapofával néz rá.

Marhára érdekli azt a másikat, hogy mit magyaráz Rosicky. Az Arsenalban is ezt csinálta, de ott meg adták alá a lovat, ezért annál jobban csinálta és élvezte. Itt meg rá sem hederítenek. Meg az egyik videóban az volt, hogy elkezd vigyorogni magában és az edző rászól, hogy fejezze be. Ha tudnám melyikben volt, akkor betenném. 

Ígértem azt a képet, ahol látszik, hogy van egy kicsi pocakja. 

Hát majdnem háttal van, de azért látszik, hogy kidomborodik a hasa illetve egy kicsit be is húzza. Ott a derekánál nagyon bemélyedik, a segge meg nagy, tehát oda is rakódnak a kilók.

Régen is, több mint tíz évvel ezelőtt is ilyen volt, itt a kép. 

Itt jobban látszik, hogy mekkora segge van, a hasa kidomborodik. Hát itt még a Dortmundban játszott, tehát 2006 előtti. 

Van egy Arsenalos is, de ott van alatta egy póló, de akkor is látszik. 

Itt is eléggé látszik, meg a nagy segge.

Hát a mániát február 22-én lezártam, most kezdődött a vergődős időszak vele, hogy aztán tényleg érezzem is az elmúlást, ne csak mondjam, hogy már nem a mániám, miközben még ott vannak bennem a mániás érzések.

2016. június 17 - 2017. február 22.

A blogot nem tervezem bezárni, mert ugye az utóhatás is szokott lenni, tehát egy darabig biztos vezetem.

Négy hónapja volt a szülinapja

Megint negyedike van, ami azt jelenti, hogy posztolás van és megemlékezés arról, hogy hány hónapja volt a szülinapja. Áprilisig így lesz, mert akkor lesz hat hónapja, az az fél éve, ekkor már meg lesz említve, hogy hat múlva lesz a következő szülinapja, majd májustól csak annyi lesz, hogy hány hónap múlva lesz a szülinapja. Most szerencsére vannak új képek, tehát azokat fogom kirakni. 

Január 29. vasárnap.

Itt még egyedül edzett, de borzalmasan néz ki. Ennél lesznek gázabb képek is, készüljetek fel. Megint az a morcos majom pofa.

Február 1. szerda. 

Ekkor készült a legtöbb kép, tehát nem kommentálom mindegyiket. 

Itt mindjárt hasra esik komolyan.

Ez borzalmas, nem is tudom milyen érzés, de rossz rá nézni.

Itt tiszta Plasil. Ugye tudjuk már, hogy ő is hasonló frizurát vágatott, ezen a képen meg különösen hasonlítanak, csak a hajszín különbözik. Ebből is látszik milyen jó haverok. 

Borzalmas ez a haj.

Öreg bácsi koponyája. 

Öreg néni WC keféje, olyan a feje. 

Öreg néni foszló múmiája. 

Kölcsönkérhette Plasil bilijét, amit eddig ő használt, amikor hajat vágatott. 

Olyan, mint az öreg néni felmosórongya. 

Nem csak, hogy ilyen gusztustalan haja van meg napos borostája, hozzá még ilyen hányingerkeltő pofát vág, hogy aztán még rosszabbul legyünk és a kedvünk is elmenjen az egésztől. Időnként olyan, mint az öreg néni WC keféje, vagy az öreg néni felmosórongya. 

Elmegy egy foszló múmiának is. 

Ez is még február 1-én készült, csak már az edzés után. A kopasz fazon meg egy szurkoló, aki a facebookjára tette ki ezt. Rosickyre visszatérve láthatjátok milyen ferde a szája, a szemei is elég furák és borzalmasan fel vannak puffadva. De mikor nincsenek? Meg hát nem is tudom milyen érzés, olyan, mintha az egész ember úgy el lenne ferdülve, mintha torz tükörbe nézne. Meg időnként olyan érzés, hogy egy hatalmas fejen egy kicsike arc lenne, egyszerűen borzalmas. Meg ha oldalról van fotózva, akkora koponyája van, csak sajnos sok ész akkor sincs benne. 

/Sajnos a képet le kellett szednem, mert az a hülye kopasz írt egy kommentet, hogy szedjem le az ő képét. Nem tudom miért baj, ha fent a blogon a képe, mindegy ez van - február 7/

Február 2. csütörtök.

Lenyalt haja van, ami még gusztustalanabbá teszi az egész megjelenését. Ennek oka az, hogy esett az eső, semmi olyasmi, hogy beáll a tükör elé és lenyalja az egészet, ő ilyennel nem foglalkozik. Természetesen itt se borotválkozott meg, mert minek az? Legalábbis ő ezt gondolja. Ja, itt már a többiekkel edzett.

Február 4. szombat.

Megint ez az igénytelen megjelenés, már messziről észre lehet venni. Fésűt és borotvát továbbra sem vett a kezébe, de már legalább egy hete. Lehet nem is vitt magával, ha mégis, akkor ott lapul a táska aljában. Az ő gondolkodása. Az edzőtáborba indulás megelőző nap, a szobájában elkezd pakolni.

"Holnap indulás az edzőtáborba, ideje összepakolni. Viszek néhány pár csöves cuccot az edző cuccok mellett, berakok egy trottyos rövid gatyát, de ha fáznék, akkor felveszem majd az ezer éves mackó gatyámat, amit még a feleségem előtt sem merek felvenni. De hát most találtam meg a szekrény alján. Miért vinném el a jó cuccaimat, ha csak edzés lesz mindig, meg hát csajok úgysem lesznek, a csapattársaimat, meg az edzőket úgysem érdekli hogy nézek ki, nekik az a fontos, hogyan edzek. Akkor meg minek azzal foglalkozni minden reggel, hogy megfésülködöm, belövöm a hajam és megborotválkozom? Semmi értelme, felesleges időpocsékolás, csak az edzésből vesz el időt. Mert én edzés időn kívül is szeretnék edzeni. Amíg a többiek nyomkodják a telefonjukat, baromkodnak, játszanak, szelfiznek, videókat készítenek magukról, addig én keményen edzem. Mert ez a kötelességem, minél előbb formába kell lendülnöm, nincs időm ilyenekre, mert nem szórakozni, vagy kikapcsolódni megyek, hanem keményen dolgozni. Szelfiket úgysem fogok csinálni, ezért is felesleges arra időt szakítani, hogy jól nézzek ki. Bedobok pár alsót, meg zoknit, illetve edzőzoknit."

Aztán irány a fürdőszoba. 

"Tusfürdő és sampon azért kell, mert büdös nem akarom lenni, az edzésben le fogok izzadni és hát hajat is kell mosni időnként, tehát ezeket mindenképpen be kell tennem. Fogkrém és fogkefe is kell, meg dezodor, bár azt néha elfelejtem használni, de figyelek azért arra, hogy ne legyek büdös, mert az már igénytelenség. Borotva nem kell, megborotválkozom akkor, amikor elindulok, ezzel nem fogom húzni az időt, hogy minden reggel borotválkozzak, majd, ha hazajövök, megborotválkozom megint. Jó nők meg úgysem lesznek ott, amúgy sincs időm ilyenekre figyelni, mikor keményen edzek. Borotva otthon marad. Fésűt berakjak-e? Hát azért van hossza a hajamnak, szükség lehet rá, de nem annyira fontos. Azért beteszem, mert azért reggelente végig simítok vele a fejemen, de tükör ehhez sem kell. De lehet nem is fog kelleni, de azért beteszek egyet. Borotvahab hülyeség, ha borotvát se viszek, akkor az sem kell. Azt hiszem elég is ennyi a fürdőszobából. Ja, még törölköző. Hát az biztos lesz a szállodában, de azért mégis csak jobb lenne a sajátomba törölközni, hát beteszek egyet.

Aztán megnézi a cipőket.

"A stoplis cipő elengedhetetlen, de nem is tudom melyiket vigyem. Végül is mindegy, nem az a lényeg, hogy most melyik van rajta, hanem, hogy kényelmes legyen és jól lehessen benne edzeni. Amelyik a kezembe jött, azt tettem be. Kell egy sportcipő is a konditerembe, hát nem válogattam sokat, nincs is nagyon miből, mert azért nincs annyi cipőm, mint egy nőnek. Betettem azt, amelyik a kezembe jött. Illetve egy sima cipő az utazásra, mászkálásra, hát nem is a legjobb cipőmet raktam be erre, mert úgysem lesz sokat rajtam, meg kit érdekel hogy nézek ki benne. Legtöbbet úgyis az edzőcipők lesznek rajtam. Ennyi elég is. 

Aztán elmegy bevásárolni az útra, csupán csak pár rágcsálnivaló kell neki az útra. 

"Veszek pár csokit, és ropit, illetve pár üveg üdítőt, meg vizet, ez kellhet az útra. Nagy kajákra úgysincs szükségem, mert ott már főtt kaja fog várni ránk. Csak az útra viszem ezeket. Eszembe jutott, hogy kéne venni óvszert is, hátha utamba kerül egy csinos hölgy, de ezt Radka meg ne tudja. Aztán arra jutottam, hogy ez is nagyon felesleges, nem lesz időm ilyenekkel foglalkozni, bulizni úgysem megyek, mert mindennél fontosabb az edzés, éjjel pedig azt ki kell pihenni és nem bulizni. Azzal mindent elronthatok. Nem kell óvszer, majd esténként kiverem azt annyi lesz, majd ha hazajöttem, dugunk egyet Radkával és ki is vagyok elégülve. Nem kellenek más nők, mert nagyon el tudják terelni a figyelmet az edzésről. A többiek mehetnek csajozni, de engem nem érdekel, mert most az edzés mindennél fontosabb. Viszont nem biztos, hogy egyedül leszek egy szobában, így problémás lesz a kiverés, lehet akkor, majd a fürdőszobában kell csinálnom. Esetleg a takaró alatt villanyoltás után. Ugyan, ők is fogják csinálni, az tuti. 

Eljött az indulás napja, Radka korán kelt fel, hogy becsomagoljon pár szendvicset a férjének és el is akart tőle búcsúzni. Elkísérte a repülőtérre, ahol a többiekkel találkozott. 

"Másfél hétig nem fogom látni az imádott kis feleségemet meg a kisfiamat, de mindennap gondolni fogok rájuk és beszélni is fogok velük. Nagyon fognak hiányoznak. Nagyon fontos még Anya, aki nélkül szintén nem tudok élni, de ő most nem tudott ki kísérni a repülőtérre. Elbúcsúztam tőlük, majd találkoztam a többiekkel. Az összes innivalómat kidobták a biztonsági kapunál, elfelejtettem, hogy nem szabad folyadékot felvinni a repülőtérre. Mindegy, annyira nem érdekel, akkor majd veszek bent valamit."

Megérkezés az edzőtáborba.

"Elvitt minket a busz a hotelba, ahol majd lakni fogunk, és gondoltam, hogy nem lehetek majd egyedül, egy csapattársammal kellett osztoznom a szobán. Nem lesz gond a kiveréssel, biztos, hogy ő is fogja időnként csinálni. Ebéd, aztán edzés. Én még egyedül edzek, de már alig várom, hogy csatlakozzam a többiekhez. 

Eltelik pár nap, több napos borostája van, a haja meg kócos, de reggel edzéssel indul a nap. 

"Felkeltünk, a csapattársam készülődött a fürdőszobában, szerintem meg is borotválkozik, de nekem erre nincs szükségem. Én csak WC-re mentem el, mást reggel nem csináltam ott, aztán indultam edzeni. Szólt, hogy várjam meg, de nem tehettem, mert minél előbb el kellett kezdenem az edzést, elnézését kértem. Én voltam az első, aki leért az edzőpályára és én voltam az utolsó, aki távozott onnan. Ha nem edzek, akkor pihenek, mert arra is szükségem van, vagy eszem, mert kell az erő az edzésekhez. Azonban utána tényleg muszáj volt lezuhanyoznom, aztán ebéd, majd pihenő. Volt olyan, amikor nem volt délután edzés, akkor el lehetett menni ide-oda várost nézni, szórakozni egy kicsit, a többiek ki is használták ezt, de én hülyeségnek tartottam, időpocsékolás, nem nyaralni vagyunk itt. Pihenés után én edzéssel töltöttem az időt. Ha épp nem a pályán voltam, akkor egyedül a konditeremben. Este tudtam beszélni a szeretteimmel egy kicsit, a többiek is ugyanezt tették."

Eltelik pár nap, csatlakozik a többiekhez. 

"Február 2-án végre csatlakoztam a többiek edzéséhez, ez boldogsággal töltött el, illetve az, hogy minden a tervek szerint megy, közeledik a visszatérésem napja. De ezért keményen meg kell dolgozni. A kötelező edzéseken kívül is edzettem, amíg a többiek mászkáltak, pihentek meg ezt-azt csinálták, én addig edzettem egyedül. Edzéssel töltöm el a szabadidőmet is, mert ismétlem ez nem nyaralás, hanem kemény munka. Nincs idő a hülyeségekre, azt majd máskor. Karácsony óta folyamatosan edzek, persze akkor azt mondták, hogy maradjak otthon, pihenjek még, de nem bírtam magammal, én már hamarabb el akartam kezdeni, hogy minél előbb visszatérhessek. Nem lazsálhattam, hívott a kötelesség. Szilveszterkor, amíg mások buliztak, én akkor is edzettem, de este otthon voltam a szeretteimmel. Nem mehetek bulizni, mert az tönkretenné a terveimet, persze nem is vágytam, de sok csapattársam elment bulizni. Nem vagyok már huszonéves."

Egyre igénytelenebbül néz ki, már egy hetes borostája van, a fésülködés is csak annyiból állt, hogy végig simítja a haján, aztán ennyi. Úgy áll, ahogy áll. 

"Belenéztem több nap után újra a tükörbe és hát valóban kiábrándító volt a helyzet. Nem néztem ki valami jól, de ez most kit érdekel? Az edzésemmel és a teljesítményemmel az edzők meg vannak elégedve, és nekem most csak ez a fontos. Nem akarok itt senkinek se tetszeni, itt csak férfiak vannak, akkor meg főleg nem fogok azzal foglalkozni, hogy jól nézzek ki és be legyen lőve a hajam. Sok csapattársam ezeket megcsinálja, de én nem fogom, mert időpocsékolás, helyette már ott vagyok hamarabb az edzőpályán. Majd, ha hazamentem, rendbe szedem magam Radkának, de másnak nem vagyok hajlandó. Ezért is jobb, hogy nincsenek itt nők."

Hát ennyi, tuti így gondolkodik erről, de hát ő tudja. Arra nem gondol, hogy képek készülnek róla, amiket feltesznek a netre és egész Csehország látja őket? De nem csak ott, biztos, hogy máshonnan is követik őt, itt vagyok példának én. Ezek szerint ez nem jutott eszébe. Ja és Radka is látja ezeket a gusztustalan képeket, csoda, hogy nem megy el tőle a kedve. Borzalmas.... De aztán ki tudja, lehet már undorodva bújik oda hozzá és csak azért teszi rendbe időnként magát, hogy azért mégse legyen annyira visszataszító. 

Felkerült egy videó, mondom is, hová kell tekerni. 

3:28-tól, itt már látható, hogy a többiekkel edz. Ott áll csak, semmi mást nem csinál. 

3:57-től belép a szobába, én úgy veszem észre, hogy egy WC papírtért jött be, tehát szarni indul. Feltűnő az is, hogy mielőtt kilép az ajtón, rejtegetni próbálja, nehogy jobban lehessen látni. Jó szarást neki! Nagyon igénytelenül és csövesül néz ki, és amikor kifele megy, hátulról láthatjuk, a lábai ferdék, meg az a gatya iszonyat trottyos rajta, mint, aki összeszarta magát, olyan hátulról. Látta, hogy valami kameráz, bele jófizhatott volna egyet, hogy tudjunk röhögni, de nem tette. 

"Hú hát mindjárt beszarok és a WC papír sehol, a tévé szobában láttam egy tekercset, hát be kell mennem érte, nem érdekel, ha páran látják. Ez van, ők is szoktak szarni.... Mikor belépek, azt látom, hogy valaki videót készít, hát kicsit ideges lettem, főleg akkor, amikor azt kérte, hogy vigyorogjak bele, de nem volt kedvem, mikor mindjárt beszarok. Ott volt a tekercs, gyorsan elvettem és indultam kifelé, de ez még mindig videózott, igyekeztem úgy tartani a WC papír tekercset, hogy kevésbé látszódjon a videón. Még utoljára visszanéztem, aztán irány a WC."

4:36-tól már az asztalnál ülnek, és láthatjátok, hogy ő csak üres levest eszik. Illetve azt, hogy baromira megnőtt a szakálla, amit nem is értek, mert a WC papíros jelenetnél nem volt annyira durva. Hát nem tudom, sajnos nagyon rosszul látszik, nagyon árnyékos helyen ül, és a minőség is elég fos. Hát ez csak egy összevágás, lehet nem ugyanazon a napon készültek a felvételek. Hát ez az asztalos biztos mai, ez már egy hetes borosta, sőt már szakáll és kurva gusztustalanul néz ki. De miért csak üres levest eszik?

"Reggel volt egy kis hasmenésem, de szerencsére semmi komoly. Nem mondtam el senkinek, nehogy hazaküldjenek. Indulás edzésre, remélem nem fog rám jönni, szerencsére nem történt meg. Ebédkor ezért nem mertem nagy dolgokat enni. Egy üres leves és másodiknak meg üres krumpli. A többiek megkérdezték, hogy miért, hát nem tudtam mit mondani, annyit mondtam, hogy nem nagyon vagyok éhes. Ekkor erőltették, hogy egyek normálisat, mert én sokat edzek. Közöltem, hogy fáj kicsit a gyomrom, de semmi egyéb. Ekkor hagyták a dolgot."

Pár videót kivágtam a videóból. 

Itt látszik, hogy WC papír van a kezében. 

Mindjárt beszarik. 

Ez kegyetlen, mint aki most jött ki a kukából. 

Üres leves. 

Mint aki beletrottyantott a gatyába. Hogy lehet ilyen gatyát felvenni? 

Borzalmasan néz ki, az életkedvem is elmegy tőle. Mint egy foszló múmia. 

Ettől az embertől, vagy inkább majomtól nem sok mindent várom már. Egyre undorítóbban néz ki. Mert január 16-án még jól is nézett ki, de onnantól kezdve egyre gusztustalanabb a külseje. Nem tudom mi történt. Ennél undorítóbban az előző edzőtáborban nézett ki. Az még január 10-e körül volt.