Már egy éve, hogy leigazolt

Ma van egy éve, hogy Rosicky leigazolt a Sparta Praha csapatához, vagyis 2016. augusztus 30-án írt alá. Most egy kis megemlékezést tartunk róla, illetve, hogy mik történtek az elmúlt egy évben, képekkel illusztrálva. Nem lesz hosszú poszt. 

http://www.sparta.cz/novinky/zpravodajstvi/a-tym/fotoreportaz-rosuv-prvni-den-17667.html

Istenem, annyira gyorsan múlik az idő. 

Nagy reményekkel érkezett a csapathoz, hogy itt most jobb lesz, mint az utolsó Arsenalos szezonja, azaz nem csak húsz percet tud játszani, hanem többet. De tévedett.

Később becserélték az utolsó húsz percre, ő meg lelkes volt, mint egy kisgyerek. Akkor még nem tudta, hogy az lesz az utolsó meccse a szezonban.

Majd aztán szórakozni kezdtek vele, úgy volt, hogy egy hónap múlva térhet vissza, majd ha az letelt, akkor két hét, és így húzták. 

Majd novemberben kijelentették, hogy csak tavasszal térhet vissza.

Jött a téli felkészülés és az edzőtábor Spanyolországban, elvitték őt is és edzett, de elég sokáig egyedül.

Majd csatlakozott a többiekhez és február közepén akart visszatérni.

De ekkor közvetlenül meccs előtt kijelentették, hogy újra megsérült.

Majd később azt, hogy a szezonban már nem számítanak rá, de a következő szezonra igyekszik visszatérni.

És márciusban jött a műtét.

Hónapokig nem sokat hallottunk felőle.

Eljött a nyár és elkezdődött a felkészülés, ő is részt vett.

Edzőtábor Ausztriában, ott is részt vett, aztán az utolsó edző meccsen játszott egy húsz percet.

Sokkal jobban nézett ki, mint télen. Mintha kivirult volna, nem volt olyan beteges.

Július végén elkezdődött a bajnokság, és ott is pályára lépett és itt még nem volt megállás.

Augusztus elején egy Európa Liga meccsen is pályára lépett. Kikaptak és kiestek. Ez pech, mert nem csak, hogy továbbjutnak, de ő egyenesen a Bajnokok Ligájáról álmodozott. Pofára esés, kisanyám.

Majd utána még két bajnokin lépett pályára, augusztus 7-én és 13-án.

Most jöjjenek az első edzéséről képek, majd a végére belinkelek videókat is.

Majd a következő meccs előtt váratlanul megbetegedett.

Begyulladt a torka és lázas volt. Augusztus 18-án volt a meccs.

Azóta viszont semmit sem írtak róla. 

Nem játszott a következő meccsen sem augusztus 26-án.

Itt a történet le is zárult, ezek történtek az elmúlt egy évben, nem épp fényesen telt el neki, ha így nézzük.

Az még kérdéses, hogy a következő éve hogyan telik el, de nagy reményeket nem fűzök hozzá, de ő szerintem magához igen. Na, majd megint koppan egyet, aztán majd csodálkozik.

A mai napon előkerült egy kép, ahol a csapattársával van. Úgy látszik, ma már edzett, kíváncsi leszek, játszik-e hétvégén, de nem tudom, melyik napon lesz, őszintén szólva nem is érdekel. 

Na, végül megnéztem, hogy napra kész legyek itt a blogon. Szeptember 10-én lesz, azaz ez a hétvége most kimarad. Egyébként ez a nap is egy évforduló lesz, ugyanis tavaly szeptember 10-én lépett először pályára a leigazolása óta. Vasárnap lesz, tavaly szombat volt. Prágában lesz, és tavaly is ott volt, csak az ellenfél lesz más. Hát nem tudom, hogy játszani fog-e, de sok reményt ne fűzzetek hozzá, hagy csalódjon ő egyedül. 

Na nézzük azokat a képeket.

De van feliratosan is.

Nem tudom, mennyit fizetnek azért, hogy azt írja erre a baromra, hogy legenda, de biztos, hogy nem ingyen csinálja. Kezd már kurva unalmas lenni. Meg ez az öltözék is kurva szar. V nyakú póló? Vicc. Olyat csak a buzi páwa gyerekek hordanak, meg a nők. Nagyon ocsmány, ahogy kinéz, ez a gatya is gáz. A cipőről nem is beszélve, bár az a csapattársának is baromi gázul néz ki, de ő legalább nem V nyakú pólót visel. Se zsebe, se táskája, mivel az innivalóját és a telefonját a kezében viszi. Megáll az ész, az ilyenen csak röhögni tudok. És kétszer olyan nagy rá a póló, főleg felül, röhögök komolyan.

Felkerült még egy kép.

Nem tudom ez mikori, de eddig itt nem láthattuk. Talán a fotózáson készült, az meg vagy egy hónapja volt.

Ennyi volt az évfordulóról megemlékezés, még a két videó és ennyi. Eszembe jutott még egy videó, akkor három.

Ez volt az első interjúra, pont egy éve.

A sajtótájékoztató.

És az első edzés. Jaj, a jó öreg felemás cipője, eddig az volt a legjobb cipője, kár, hogy kidobta.

Ami nem megy, azt inkább ne is erőltessük

Most nem azzal a faszkalappal jövök, eleve nem nagyon lesznek már róla posztok, meg már nem is igazán követem. Nem fogom idegesíteni magam rajta.

Ugye nektek is volt olyan, hogy valamit akartatok, küzdöttetek, próbálkoztatok és egyszer csak azt vettétek észre, hogy állandóan akadályokba ütköztök, hogy minden más, de az a bizonyos egy dolog valahogy sehogy sem akar összejönni. És ti is úgy vagytok vele, hogy semmit sem szabad feladni, hogy addig kell küzdeni, amíg nem sikerül. Ez nem teljesen igaz. A saját történetemet fogom elmesélni, mert kezd felőrölni. Megtanultam, hogy vannak dolgok, amiket fel kell adni, el kell engedni, főleg, ha ez olyan dolog, ahol mindig közbe jön valami, falakba ütközünk, valami akadály mindig adódik, hogy azt elérd. 

Már nyolc hónapja készülök Prágába, de sosem sikerül, mindig közbe jön valami és helyette valahol máshol kötök ki. Decemberben kezdődött az egész, amikor adventi vásárra akartam menni, eleve minden évben megyek valahová, bár nem sok helyen voltam, mert nem rég vezettem be. Eddig csak Bécsben, Pozsonyban, Budapesten, Győrben és Debrecenben voltam adventezni. Beakartam újítani és, ha már a mániám volt ez a faszfej, akkor miért ne Prágába mennék, ahol soha a büdös életben nem voltam, de még Csehországban sem (és soha nem is fog sikerülni, inkább próbálkozom más országokkal meg városokkal). 

Haverjaim úgy igazán nincsenek, mert általában már gyerekeik vannak, akik eddig a haverjaim voltak, vagy párkapcsolatban élnek, akkor miért is velem jönnének el, na mindegy, nem is találkozom már velük. Apámmal megbeszéltük, hogy december közepén megyünk Prágába, majd ez át lett tolva a következő hétre, az utolsóra. Már készültünk, nézelődtünk, terveztünk, majdnem le is foglaltuk, és ekkor borult a bili. Apámat váratlanul behívták dolgozni, muszáj volt mennie, így ez lefújva, elhalasztva, majd tavasszal. Tavaszig nem is jött szóba, majd tesóm megígérte, hogy valamikor áprilisban eljön velem, ha lesznek úgy szabadnapjai, hogy három nap egyben. Nem volt, elhalasztva, oké. Később rákérdeztem a májusra is, de addigra meggondolta magát, meg nem volt kedve. Így ez is elfelejtve. Azért máshová elment valaki mással, de ez érthető, mert nem biztos, hogy Prágába lett volna kedve, meg inkább a munkatársával akart menni. Mondom, ez van. 

Májusban megtudtam, hogy műteni kell, és még előtte jó lett volna elmenni, apám mondta, hogy műtét előtt elmegyünk, illetve Budapestre is, oda sikerült is, utána lett volna Prága, de megint behívták dolgozni, elmaradt megint. Bele kellett törődni, mást nem lehetett. Körbe kérdeztem a haveroknál is, senki nem ért rá, vagy nem volt kedvük. Később úgy június vége körül rátaláltam a Vándorboy útitárs kereső csoportra, még úgy konkrétan nem posztoltam ki, hanem olvasgattam, és ami érdekelt, annak a feladójának írtam és érdeklődtem. Akadt egy Balti körút is, aminek a fő célja Észtország volt, autóval és marha olcsón hirdette, igazából csak ezért írtam a srácnak és bele is gondoltam, hogy milyen jó lenne elmenni. Közel tartózkodott, ezért megvalósult már június végén az első találkozó. Szimpi volt a srác, három órán keresztül beszélgettünk, csak úgy elment az idő. Ő vezetett végig, elég fiatal, így nagy tapasztalattal nem rendelkezik, de az életkorából is rájön erre mindenki. Eredetileg magán kívül még három embert keresett, hogy még olcsóbb legyen, több jelölt is volt. Egyik netes haveromat beajánlottam neki, ő meg biztosra mondta, így biztosra meg voltak ketten. Én erősen gondolkoztam rajta, mert azért hosszú út volt, tizenegy nap, idegenekkel autóval teljesen kiszolgáltatva. Az eredeti terv Szlovákián át Lengyelországon keresztül Litvánia, Lettország és Észtország, onnan egy napos kompos kirándulás Helsinkibe. Csábító volt ez számomra. Budapesti indulással, az kicsit necces lett volna, mert előző nap ott kellett volna aludni. Visszafelé nagyjából így de betértünk volna Csehországba, Brno városába és a srác meg a haverom annyira akarták, hogy menjek én is, hogy felajánlották, hogy akkor Brno helyett Prága (ami baromi nagy kerülő, de értem megtették volna, csak, hogy menjek). Elgondolkodtam, de végül nem volt a válasz. Nem erőltették, elindultak ketten, végig kapcsolatban voltam velük. Közben rám írt egy másik srác, hogy őt Prága érdekelné, komolyan is gondolta. Majd valaki kiposztolta, hogy Prágába keres útitársakat, ezért ráírtam és csináltam egy csoportot, mert voltak érdeklődök. Túl sokan lettünk, nem lett az egészből senki, senki nem írt. Maradtam a sráccal és először azt beszéltük meg, hogy buszos kirándulásra megyünk, ami meg van szervezve, mert így ismeretlenül egy kicsit az biztonságosabb. Neki is tetszett az, néztünk több irodát de még nem döntöttük el, hogy melyikkel menjünk. Több napra akartunk, legalább 2-3 éjszakásra. Viszont felvetettem, hogy jó lenne próbaképen elmenni egy egynapos csoportos útra, hogy azért el tudjuk-e viselni egymást meg ilyenek és, ha mégsem, akkor egy napig el tudjuk egymás viselni, csoportos kiránduláson meg pláne. Mindenképpen augusztus elején akartunk, hogy közeli legyen a dátum. Prága is lett volna egy naposban, csak szeptember elején, az késő lett volna. (mondjuk, ha tudom mi lesz a vége, akkor azt választottam volna inkább). Néztünk több lehetőséget, leginkább Ausztria, mivel itt lakom a határnál, így nem kellene Budapestre utazni. Ő meg az ország másik végén, de neki nem volt probléma, ő amúgy is azt szokta, hogy az ország különböző pontjain találkozik a netes haverjaival és ott kivesz szállást, most is így akarta. Augusztus 5-6-i hétvégére keresgéltünk, volt Csehország is, (fel tudtam volna szállni a városomban is, mert eleve arra megy) csak az nem ment el Prágáig, azt akartam leginkább, de a srácnak az nem tetszett, így maradt az eredeti terv, Ausztria, ami Bécsújhelyre, Semmeringre és a Schneebergre vitt kirándulni, hegymászós túráról itt szó sem volt, olyanra nem is mentem volna. El volt a legolcsóbb, mindössze 5500-ért és csak 10 euró volt a plusz költség a felvonóra. Győri felszállással volt ez, mivel megyei az iroda, a srác kivett ott egy szállást, én meg odavonatoztam reggel. A kirándulás jó volt, az időjárás annál rosszabb. Előző nap és utána lévő nap is sütött ott a nap, csak az augusztus 6 volt az, amikor még az eső esett. Persze, nem ömlött, szemerkélt időnként, vagy csak kicsit esett. Fent már a hegyen hidegebb volt, a betervezett felvonó nem üzemelt, mondta az idegenvezető, hogy megnézünk egy másikat, ha az sem működik, visszaosztja a pénzt. Működött, egy kicsit rá kellett fizetni, de sok értelme nem volt, mert iszonyat köd volt, semmi kilátás, még hidegebb volt és esett is. Hát meg lettem volna nélküle és a pénzem is megmaradt volna. Persze, nem bántam meg, mert amúgy jó volt ezt leszámítva. Továbbra is kapcsolatban maradtunk és terveztünk, hogyan és mikor megyünk Prágába, ahová szeptemberben akartunk elmenni.

Még előtte a két srác hazaért Észtországból, egy nappal a tervezett előtt, kértem, hogy fussunk össze, hogy tartsanak élménybeszámolót. Visszafelé meg úgyis felém jöttek, Pozsonyba is betértek. Viszont itt történt egy érdekesség. Valamiért a szervező sietett hazafelé, mondván, hogy fáradt, így nem csak, hogy Prágába nem megy, de még Csehországba se tértek be egyáltalán. Nélkülem is akartak menni, mert érdekelte az egyiküket, de végül útközben úgy voltak, hogy Brnoba mennek, majd utána, hogy inkább Szlovákián át jönnek hazafelé és kihagyják Csehországot. Ez azért érdekes, mert végig kapcsolatban voltak velem, majdnem mentem én is, meg ha nem hozom őket össze, egyikük sem jut el. Legalábbis idén nem. Mivel nekem nem igen akar összejönni, állandóan falakba ütközöm, lehetséges, hogy azoknak sem, akikhez közöm van, így nekik se. Persze, itt szó sincs akadályról, csak egy döntésről, hogy előbb akarnak hazaérni, és fáradtak. De ez sem véletlen szerintem. 

És akkor jön a következő felvonás, a srác, akivel Prágát terveztük, nem igen írt már rám, előtte szinte csak ő, linkekkel dobált, lelkes volt. Ez kihalt belőle. Mikor írtam, nem igen írt vissza, csak később, van, hogy több nappal később. Akkor jött azzal, hogy ő kiszámolta, hogyan lesznek a műszakjai és leírta, melyik dátumok jók neki. Mintha úgy számolta volna, hogy amiket eddig néztünk, azoknak az időpontjai egyáltalán ne legyenek jók, pont ki is esett az összesből. Kezdett gyanússá válni. Mondtam, hogy maradjon az egynapos szeptember eleji út. Mondta, hogy oké, aztán többé nem is írt. Utána írtam, hogy le kéne foglalni már, semmi reakció. Eltelt pár nap, be is telt az is, kérdeztem tőle, mit is akar valójában, erre kinyögte, hogy bocs, mégsem akar menni. Mondta volna a szemembe az ausztriai út után, hogy bocs, nem vagy nekem szimpi, nem akarok veled menni. Korrektebb, nem? Elég féreg húzásnak tartom, amit ő csinál. Utána már soha többé nem írt vissza, még egy sziára sem. Sztornó az ismerősök közül. Ostoba marhákra nem fecséreltem tovább az időt. Bár a csoportból nem léptem ki, de nem akartam már keresni ott senki, mert egyre több ostoba poszt jelent meg és nincs kedvem semmilyen hülyére az időt pocsékolni, elmenni velük meg főleg. 

Következő felvonás. Egy héttel később tesóm kitalálja, hogy ő hegyet akar mászni Ausztriában, ott ahol én voltam a múltkor, apám erre nagyon rávehető, ment is azonnal. Augusztus 13-án vasárnap. Lehetett választani. Megyek velük vagy otthon maradok. Először azt mondtam, megyek, majd meggondoltam magam, de apám azt mondta, jönnöm kell. Persze, ha nagyon nem akartam volna, otthon maradok akkor is. Aznap játszott a faszkalap is, ekkor utoljára. Gondoltam, felesleges itthon maradni, mert játszik egy húsz percet (amúgy a fenének sem volt kedve hegyet mászni), de volt egy másik probléma. Állandóan lekapcsol a netem a gépen, ez is idegeskedést okozott, mikor néztem a meccset, és valamikor a feléről, sőt szinte az egészről le is maradtam. Gondoltam, visszanézem majd, elmegyek inkább, mint, hogy idegeskedjek. Meg az se biztos, hogy beáll, bár valószínű volt. Hatkor volt a meccs azt hiszem. Ez a hegymászás felért egy kínzással, mert ugye a legnehezebb útvonal volt kiválasztva, három óra felfelé. Plusz másfél lefelé. Nem ott voltunk pont, ahol múlt héten jártam, arra volt az is, csak kicsit odébb, na mindegy. Persze a faszkalap beállt 25 percre és azóta egy kép sincs róla. 

Apám a 20-i hétvégén elakart menni, akkor mondta, hogy elmegyünk Prágába akkor, már végre, ha már ennyit kínlódok. Azon a hétvégén pont rossz időt meg viharokat jósoltak. Apám jött: sztornó, majd jövő héten. Hát ez van. Vasárnap kimentünk Ausztriába a közelbe valami várhoz. Eltelt egy hét, ez már most hétvégén volt, péntektől szabad, így akkor eltudunk indulni. Kánikulát mondtak, ekkor elkezdi, hogy inkább a Balatonra menjünk, használjuk ki még a nyarat utoljára. Nehezen, de végül rávettem magam, már szállást is akartunk foglalni péntektől vasárnapig. Majd utolsó pillanatban telefon neki, valaki beteg lett, pénteken de még szombaton is be kell mennie dolgozni. Így nem csak, hogy Prágába nem mentünk, de még a Balatonra se. Vasárnap, azaz tegnap kiruccantunk akkor már Bécsbe. Majd közli, hogy most már elég, egy darabig nem megyünk sehová, mert ő már nem akar költeni, menjek a haverjaimmal. Hát kössz, nem akar senki jönni, mondtam is. Ezek már jelek, itt mondtam, hogy fel kéne adni, majd olvastam pár cikket ezzel kapcsolatban, és megtanultam, hogy már pedig vannak olyan dolgok, amiket fel kell adni, el kell engedni, az olyanokat, amik nagyon nem mennek, ha jelek jönnek, ha falakba ütközünk. Már pedig nekem Prága olyan, nem sikerül, vagy otthon maradtam, vagy máshová mentem, csak oda nem, mert lehetséges, hogy halálra van ítélve egész Csehország is számomra, és úgy néz ki, azok számára is, akikhez közöm van, vagy akiknek az útjaikhoz van közöm. Még, ha nem is megyek velük, akkor is hatással lehet rájuk. Ez szinte már ijesztő, sőt már durva. Négyszer voltam Ausztriában ebben a hónapban, igaz, egy napokra csak, mégis kurvára elégedetlen vagyok és fel is vetik nekem. 

Találtam egy jó leírást, ami erre igaz nagyon is. Itt meg is találtam a választ, hogy miért vagyok elégedetlen.

"Mondjuk, az élet az olyan, hogy én itt állok, és millió labda jön felém. Vannak kék labdák, piros labdák, fehér labdák, fekete labdák, mindenféle színű labdák repülnek felém, Ha van egy ideálom, akkor az olyan, mintha azt mondanám, hogy nekem fekete labdák kellenek.

S akkor hiába jön felém mindenféle labda, egyik sem kell, várom a fekete labdákat, és káromkodom, hogy olyan kevés fekete labda van, sohasem jön fekete labda. De már egy piros elment, amit elkaphattam volna, vagy tizenöt sárga, meg rózsaszín, meg mindenféle, nekem azonban nem kellenek, mert én olyan ember vagyok, aki feketére vágyik.

Tehát, ha az embernek van egy ideálja, akkor rengeteg dolog történhet meg, de ő elsétál mellettük. Észre sem veszi az ilyen kegyeket, mert van egy ötlete, van egy elképzelése arról, hogy neki mi kell, s ki ő, s közben elveszíti azt, amije éppen van, mert valami másért küszködik."

Igen, érthető, nekem Prága a fekete labda, az összes többi a más színű labda. Bár én azokat is elfogadtam. És bár kurva nehéz, de el kell engedni, már tesóm is azt mondja egy ideje. És igaza van, ezt el kell engedni, valami visszatartó erő van, ami nem enged oda. Lehet történne valami, ha elmennék. És nem úgy tűnik, de lehetséges, hogy így a legjobb. 

Egyébként egy régebbi mániámmal kapcsolatban Grazba is akartam menni úgy három éve, a Graz maratonra, ami egy évben egyszer van. És az kurvára összejött, minden, ami ehhez kellett. Nekem már 2008-ban a mániám volt, meg egy ottani focista, és a maratonra is akkor kattantam rá. A történeteimbe is beillesztettem a Graz maratont. Időnként eszembe jutott, meg, hogy milyen jó lenne elmenni, bár sosem jött a biztos elhatározás. Talán majd egyszer, annyira nem fontos. Így voltam vele. És 2014-ben megint eszembe jutott és egyből össze jött, akkor tudtam meg, hogy októberben rendezik mindig, előtte abban a hitben éltem, hogy nyáron. És pont szeptemberben jött újra elő, körbekérdeztem és akadtak társak is, akkor rokonokkal mentem meg mamámmal. Hát ezekkel a rokonokkal én már nem beszélek. Nem hiszem eleve, hogy Prágába eljönnének, mert ők Ausztria buzik amúgy és az osztrákokat is szeretik, így persze, hogy Grazra simán rávehetőek voltak, és előtte egy hónappal voltam velük Bécsbe, oda maguktól mentek és csatlakoztam hozzájuk, volt még hely náluk.

A faszkalapra térve. Mióta posztoltam itt róla, augusztus 18-án, azóta egy árva büdös szót nem említenek róla, mintha nem is lenne ott, olyan hatása van. Páran még keresik, de már nem sokan, aki meg azt meri feltételezni, hogy játszik, azt kiröhögik. Amúgy már egy ideje nem nézek rá, nem nézem meg az oldalt, a meccs napján néztem meg, és most (hogy tényleg biztos legyen, mielőtt közzé teszem), de amúgy nem, mert teljesen felesleges és már nem is tud felidegesíteni, hanem csak kínomban és lenézően röhögök rajta. Iszonyatosan megvetem és lenézem ezt a faszkalapot. Látjátok, már a nevét se írtam le, mert már annyit sem érdemel. Mert ő nem tudja azt, amit most leírtam, hogy vannak dolgok, amiket fel kell adni és el kell engedni. Neki a foci az, nem fog neki menni. Miért nem adja már fel? Minek erőlködik? De tegye csak magát tönkre, ezért bohócot is csinál magából, mindenki rajta röhög. Tovább nem fecsérelem rá az időmet és a billentyűzetet sem. Szerintetek miről fogok írni szeptember 4-én? Bajban leszek. Vagy mégsem?

Ez már vicc

Komolyan, nem tudom szóba foglalni, hogy Tomas Rosicky mennyire egy ritka szerencsétlen ember. Én már komolyan nem tudom elhinni, hogy élhet így valaki, de mindannyian tudjuk, hogy vannak ilyenek. Hát eddig tartott neki, egy igazi lúzer, aki csak szenved folyamatosan, nem sok jó dolog történik vele. Persze, azért vele is történnek, de a sok rossz dolog mellett ezek eltörpülnek. 

Mindjárt mondom, hogy mi történt, de előbb nézzük az elmúlt időszakot, az elmúlt meccseket, ahol még játszott, de még nem szerepeltek a blogon. Utoljára augusztus 4-én volt poszt, onnantól legközelebb meg augusztus 7-én volt meccs. 

2017. augusztus 7.

Ezen a meccsen a végén majdnem fejelt egy gólt.

Még a csapattársak is gratuláltak neki, ez van, ha minden jól megy, olyankor odamennek hozzá és látszólag szeretik is.

A szurkolók is imádták. De a valóságban nem szeretik. Nem, nem azért mondtam, mert megjátsszák magukat.

És még magukhoz is ölelték. Vajon akkor is így lenne, ha megsérült volna, vagy ha nem tudna játszani? Nem hiszem, akkor köpködték volna és szidták volna.

Itt fejelt épp.

A többiek odamentek ugrálni a szurkolók elé, egyébként ezt a meccset megnyerték, azért volt ez. Rosicky persze nem ugrált, ott kullogott mögöttük, látszott, hogy akart ott valamit, de a fene se tudja, hogy mit, szerintem még ő sem tudja. Ott szerencsétlenkedett. Végül odament hozzá valaki, ahogy a képen is láthatjátok.

Ő még elhiszi, hogy szeretik őt. De ha valaki olyan ostoba és lúzer, az meg is érdemli a sorsát.

Nem tartott sokáig a boldogsága, neki amúgy sincs olyan időszaka, ahol huzamosabb ideig jó neki, és boldog. Mert ő nem lehet hosszú távon boldog. Fasz se tudja, miért.

Azt hitte, vége minden szenvedésének. Hát hatalmasat tévedett.

Ott kullog hátul, amiről az előbb beszéltem.

És amikor fejelt, s miközben felugrott, kicsit kivillant a dereka. Nem volt alatta semmi, azért történhetett meg. Van róla videó is, a végén beillesztem.

Utoljára még láthattuk rajta a csuklószorítót, az utána lévő meccsre már nem vette fel. 

A szurkolók imádták. Ja, hogy igazából nem. Hát persze, hogy nem, őt nem szereti senki.

A kis zárkózott, senki se tartja így a kezét rajta kívül. Nem véletlen nem szereti őt senki. Ha szarban van, akkor senki nem áll mellette, se a csapattársak, se a szurkolók.

Készül megnyalni a száját. 

Kis nyomorék a többiekhez képest. Olyan, mint egy pisis gyerek az edző mellett.

Az előbb említett szurkolói kép, csak azt hátulról láthattuk, miközben ez a kép készült. Itt van elölről is. De ritka szomorú arcot vág.

Egy kis összefoglaló, láthatjátok, hogy amikor fejel, akkor kivillant a dereka, ha jobban megnézitek, akkor elől is felcsúszott egy kicsit. Hát persze, hogy elölről úgy nincs kép róla. 

És itt a teljes verzió az egész szerepléséről. Onnantól van, amikor beáll egészen a meccs végéig. 

Képek a videóból.

Itt is kivillan a dereka, egyébként, ha megfigyelitek jobban, többször is előfordult, hogy kicsit felcsúszott a meze.

Itt látszik, hogy elől is kivillan a hasa.

2017. augusztus 8.

A légiós csapattársak is istenítették. De persze, ez sem tartott sokáig, csak amíg jól megy neki, addig vannak mellette. Edzés közben készült.

2017. augusztus 10. 

Két szurkoló összefutott vele edzés után vagy előtt.

A csaj által nagyon istenítve volt, olyanokat írt hozzá, hogy az én hősöm, meg sztárom, meg hasonló marhaságokat. Kíváncsi vagyok, most mit írnak oda. Hát nem ezeket, az biztos.

Összefoglaló az edzésről, sokat szerepel benne. 0:16-tól, 0:29-től, 1:01-től, 1:56-tól, és 2:04-től. 

Képeket is csináltam belőle.

Kár, hogy volt alatta póló.

2017. augusztus 13.

A következő meccs napja, amikor utoljára játszott, de ez a meccs már nem zajlott le békésen, a szurkolók megbolondultak és bántottak pár játékost, inkább a külföldieket, leginkább a színes bőrűeket, de persze Rosicky se maradhatott ki. Ezen a napon Ausztriában voltam, így nem láttam a meccset, de visszanéztem a videókból, van teljes videó is, így nem maradtam le róla. Kezdjük a képekkel. Elég kevés kép készült róla az előbbiekhez képest. Egyedül csak ő volt hosszú ujjúban, meg elég hűvös is volt arra felé, ekkor nálunk is amúgy. Éreztem, hogy itt valami nincs rendben, már előtte is, a csuklószorító sem volt rajta, meg minden olyan fura volt.

Aztán kiderült, hogy a szurkolók meghülyültek. Nem tudom, mivel bántották, de egyébként a meccs döntetlen lett.

A bántás után csak annyit nyilatkoztak róla, hogy ő ártatlan. Visszatért, hogy segítse a szeretett klubját. Egészségügyi gondjai voltak és a teste is törékeny nagyon. Ne bántsátok őt. 

A teljes verzió, láthatjátok, hogy nagyon erőszakosan kéri a labdát, hogy passzoljanak neki, csinált olyat is, hogy ráment a csapattársa nyakára, ezért odapasszolta neki, de úgy sok értelme már nem volt. Legtöbbször nem kapta meg a labdát, majd elbaszták, ő meg elkezdett csapkodni, idegbetegeskedni meg hisztizni. Ha jobban megnézitek, a többiek is idegbetegek voltak, volt, akit kiállítottak, Rosicky kapott egy sárga lapot, a meccs 80. percétől nézzétek, hogy ott becsúszik valakinek, el is esik, de ott hagyja a fenébe, persze a labda nem hozzá került, de legalább elérte, hogy csapattárshoz, majd a bíró lefújta. 

Összefoglaló.

Képek.

A hosszú ujjú helyettesítette a csuklószorítót. Lehet, hogy ezért nem vette fel?

A fikázás sem maradhatott el, amit amúgy a csuklószorító szokott törölni, de most a pólója ujjába.

Öreg néni fikázik.

És ez volt az utolsó meccse, jönnek a szenvedései és nem lesz miről posztolni. Hülye kis szerencsétlen nyomorék. Mindjárt mondom, de előtte pár régebbi képet megosztok, amit itt nem láthattatok.

Ez egy két éves kép, ezt azért tettem be, mert itt félmeztelen és láthatjátok, milyen ratyi teste van, egy darab izom nincs rajta még egy kicsi kocka se, olyan, mintha nem is focista lenne. Ja és van egy kicsi sörhasa is. Közelítsetek rá, láthatjátok, hogy borotválja a testét, ez a mellkasán meg a köldöke alatt látszik inkább. Jobb alhasán meg ott a heg, ami a vakbélműtét után maradt meg (2003).

Még az osztrák edzőtáborban készült a kép júliusban.

Ez is júliusi, amikor a szurkolók megnézhették az edzést.

Ez is júliusi, Ausztriában, amikor először játszott az edzőmeccsen, egy szurkoló le is támadta. Egyébként Salzburgban készült. Ritka szar kép, mint egy mosott szar öreg néni, aki nem aludt már egy hete.

Július 30-i interjúról előkerült egy videó.

http://sport.tn.nova.cz/clanek/vsechno-nebo-nic-napul-hrat-nebudu-rika-rosicky.html

Hát ott a videó, de várjátok végig a reklámokat, utána indul el a videó. Elég röhejes, minden percben kint a nyelve, de ezt már megszokhattuk tőle. 

Képek.

Irritál kurvára a képe, amúgy legszívesebben megölném és szívesen is nézném meg feldarabolva. 

Elérkezett az idő, hogy elmondjam, mi történt. 

2017. augusztus 18.

Meccs nap, de számára ennyi volt, megint nem lesz semmi hónapokig, ugyanis ismét szenvedés vár rá. EZT MEGÉRDEMLI!!!! MERT SEMMI NEM TÖRTÉNIK OK NÉLKÜL. ILYEN NINCS, HOGY VALAKI ENNYIT SZENVEDJEN OK NÉLKÜL. IGEN IS OKA VAN, NAGYON IS MEGÉRDEMLI. Nem tudom az okát, de biztos, hogy van neki. MOST FIZET MEG RENDESEN, MOST ÉS AZ ELMÚLT PÁR ÉVBEN. FIZESSEN IS CSAK. MERT ELÉG RENDESEN TÖRLESZT ÉS MÉG NINCS VÉGE

EZ EGY ÁTOK!!! De kinek? Csak neki. 

https://isport.blesk.cz/clanek/fotbal-1-liga-rocnik-2017-18/310794/na-slovacko-bez-legendy-rosicky-mel-byt-v-zakladu-sparty-ale-ma-horecku.html

Belázasodott és begyulladt a torka. Egyébként már kedden nem volt edzésen, a képeken és a videókon sehol sem volt és szart sem írtak róla, csak ma. EZ MÁR NEVETSÉGES. HA NEM SÉRÜLT AKKOR BETEG, AMÚGY IS GYENGE AZ IMMUNRENDSZERE. Már előtte is állandóan betegeskedett az Arsenalban is. Múlt héten elég hideg volt, ott megfázhatott, mert le van gyengülve. Na már várom az őszt, egy percet se fog játszani, mert állandóan beteg lesz, ugyanez lesz télen is és persze tavasszal is. MERT INNENTŐL KEZDVE CSAK AZ ÁGYAT FOGJA NYOMNI, SOSEM LESZ MÁR EGÉSZSÉGES. És ez miért van? MERT TÖRLESZT, MEG KELL FIZETNIE. De miért kell megfizetnie? Azt már senki sem tudja, de meg kell. MERT SENKI SEM TUDJA, MIT KÖVETETT EL AZ ELŐZŐ ÉLETÉBEN. Ha meg nincs ilyen, mert nem hisz benne mindenki, AKKOR CSAK ANNYIT TUDOK ELMONDANI, HOGY AZÉRT SZÜLETETT ERRE A VILÁGRA, HOGY VÉGIG SZENVEDJE AZ EGÉSZ ÉLETÉT, MERT ÚGYSEM LESZ MÁR NEKI JÓ. NEKI CSAK A SZENVEDÉS JÁR. 

Persze, nem mondom azt, hogy nem tapasztalhatja meg a boldogságot, DE EZEK ÖT PERCES BOLDOGSÁGOK, NEM TARTANAK SOKÁIG. 

Nevetséges, hogy ilyenkor benyőgik, hogy a kezdőben játszott volna. Komédia. Lehet igaz, el tudom képzelni, de persze, hogy neki nem jöhet össze. Ritka szerencsétlen ember. 

https://www.sport.cz/fotbal/synot-liga/clanek/909495-v-zakladu-kdepak-ani-na-lavicce-rosicky-uz-zase-je-mimo-hru.html

Itt meg már le is írják, ez az oldal eleve szereti leoltani. Utálják őt ott is. Elvileg ilyen nem is jelenhetne meg, de az csak elvileg. Azt írja, hogy egy darabig biztos nem fog játszani, hogy már ez a szokásos, hogy eddig tartott, ennyi volt neki. Valahol igazuk is van.

SZABADULJATOK MEG TŐLE, DE KURVA GYORSAN, MERT MINDENKIT LE FOG HÚZNI LAKHELYTŐL FÜGGETLEN, A LEVEGŐBEN VAN BENNE. AKI VELE FOGLALKOZIK, HA ESETLEG VALAKI RAJONG ÉRTE, VAGY KÖVETI, ÉS AMEDDIG AZ TART, ADDIG AZ ILLETŐ IS SZENVEDNI FOG, ILLETVE AKADÁLYOKBA FOG ÜTKÖZNI. IKTASSÁTOK KI AZ ÉLETETEKBŐL EZT A SZERENCSÉTLEN NYOMORÉKOT. Ő EGY SZÜLETETT LÚZER, AKI AZÉRT ÉL, HOGY SZENVEDJEN ÉS SZERENCSÉTLENKEDJEN. AKÁRMIT CSINÁL, AKÁRMIT ELTERVEZ, NEM SIKERÜL NEKI SEMMI. CSALÁDTAGJAIT IS LEHÚZZA, DE NEKIK MUSZÁJ ELVISELNI. ÖRÜLJ, HOGY TE NEM VAGY KAPCSOLATBAN VELE, CSAK MEG KELL TŐLE SZABADULNI ÉS MÁR NEM FOGSZ TŐLE FÜGGENI, ÚJRA HELYRE ÁLL AZ ÉLETET, TERVEZHETSZ MERT ÖSSZE FOG JÖNNI. DE ELŐBB ETTŐL A KURVA DÖGTŐL KELL MEGSZABADULNI, AKI CSAK LEHÚZ TÉGED. 

És mondok még egyet. Az Európa Ligáról. Tavaly bejutottak és csak a nyolcaddöntőben estek ki februárban. Rosicky meg már a Bajnokok Ligájáról álmodozott, hogy odáig eljuthat a csapat. Tavaly tudjuk, mi volt, nem játszott egyáltalán, csak azt a húsz percet. Most ugye visszatérhetett (csak azt hitte, hogy ez működni fog hosszú távon). Ugye akkor épp játszott, ezért a csapat ki is esett a selejtezőből is. ÉS EZ MIATTA VOLT, MERT LEHÚZZA A CSAPATOT. NEM LÁTSZIK, HIÁBA NÉZED MEG A MECCSET, NEM AZÉRT MONDOM, MERT BÉNÁZOTT, MERT AZ ELLENFÉLLEL VAN, MEG EGY EMBEREN ILYEN NEM TUD MÚLNI. A JELENLÉTE, A KISUGÁRZÁSA MIND MIND NEGATÍV ÉS LEHÚZÓ. A CSAPATTÁRSAI SEM SZERETNEK VELE CSEVEGNI, LEHET ŐK SEM TUDJÁK MEGMONDANI, MIÉRT, DE ÉREZHETIK AZT A LEHÚZÁST, A NEGATÍV ERŐKET, AMIK ŐT KÖRÜLVESZIK. EZÉRT KERÜLIK. 

A valóságban valamiért kurva sokat vártak tőle, szinte már csodát, ezért még nagyobb teher nehezedik rá. Ő meg még jobban rágörcsöl, hogy megfeleljen, mert ha egy hibázás, vagy egy kiesés, ismét támadni fogják, s ezt ő is tudja (merem remélni). Tehát végig ott kell lenni és egyre jobbnak lenni, a hátán vinni a csapatot, hibázás nélkül. Ha a többieknek nem megy, neki akkor is jó formában kell lennie és segítenie a pályán lévő tíz csapattársát, akiknek épp nem megy. Mert ezt várják tőle, neki nem engedik meg, hogy rossz napja legyen, hogy hibázzon. Mert ha ez bekövetkezik, meglincselik. Persze, nem szó szerint, de akkor megint bántani és szidni fogják. Ahogy most is. Beteg lett, kiröhögik, elküldik a faszba, szidják és gúnyolják. Talán még jobban, mint előtte. Mert elkezdtek benne hinni és ismét csalódást okozott nekik. De benne már nem érdemes hinni, de ennek ellenére lesznek mindig olyanok, akik hisznek benne. De ez lesz az utolsó, mert már nem fog visszatérni. A csapat már nem tűr ennyit, egyszerűen kiteszik. Mert a türelem ott is elfogy. Elnéztek neki egy év semmittevést, kapott egy esélyt, eddig élt vele és még csak augusztus van. Jövő májusig tart a bajnokság és el is várták tőle, hogy addig bírja ki egyetlen egy rossz nap nélkül, nem betegedhet le egyáltalán, kisebb sérülései sem lehet. Mert akkor bántják. És ez hatással van a lelkére és ez csak még betegebbé teszi, mint amilyen volt. Csak betegebb lesz. Mert az emberek nem néznek már el neki semmit. És igazából ezt magának csinálta, a szánalmas próbálkozásai miatt van ez. Nem hiába a többség ilyen esetben már visszavonul. Mert minek gyötörjék magukat, ők megtalálják máshol is a boldogságot, de Rosicky nem. Neki csak ez létezik, semmi más. Ha vissza kell vonulnia, bele fog betegedni, összeroppan, egyenes út a halál felé. Meg eleve elég hamar el fog menni, nem most, de tizenöt éven belül biztosan, max húsz. Korai. Beteggé teszi magát, beteggé teszik az emberek. Mert labilis lelkű, de a feladás szót nem ismeri, de annak is vannak határai. Ő azokat sem ismeri. Ha visszatérne esetleg a betegségből, még nagyobb stressz érné az elvárások miatt és újra meg újra beteg lenne, egyre többször, egyre jobban legyengül és emiatt egyre jobban ledönti a betegség.

Azt írja, hogy a következő meccset is kihagyja jövő héten és, hogy antibiotikumot kapott. Az meg kicsinálja az embert, főleg az olyat, amilyen ő. Szó szerint földhöz fogja vágni. Túl éli? Lehet, hogy nem. Belehal. Mindenhogyan bele fog halni.

Hiába tűnik úgy, hogy talpra áll, az csak látszat, mert csak öt percig tart. Ő soha sem fog talpra állni. Vége van számára az egésznek. És lehet nem sokára az életének is. Szomorú, de ez az igazság.

A csapattársai és a szurkolók is csak addig vannak vele, amíg jól megy neki, a bajban már nem állnak mellette. Ezért nem is lehet azt mondani, hogy szeretik. Ha van vele valami, akkor kigúnyolják, bántják, ha meg jól megy, akkor istenítik.

DE Ő NEM IS ÉRDEMEL MÁST, MERT MEG KELL FIZETNIE, FASZ TUDJA MIÉRT. MINDEGY, LÉNYEG, HOGY MOST TÖRLESZT DE KÉTSZERESEN.

Hát szerintem abbahagyom a blogot a picsába, semmi értelme, úgysem lesz már mit posztolni. Vagy átalakítom és másról fog szólni. Mert szeptember 4-én lenne a következő poszt, onnantól kezdve csak egy hónap van a szülinapjáig, de az már nem érdekel minket.

Másról fog szólni a blog és ennyi, de nem azonnal. Lehet sokáig, akár hónapokig vagy évekig nem lesz a blogon semmi. Mert ezt én így nem fogom folytatni, mert nem lesz miről posztolni róla. Verje csak tovább a sors, csak öt perces boldogság jár neki úgyis, élete végéig úgyis ez lesz, tehát.

RÁ SEM TUDOM MÁR NÉZNI, MERT LEGSZÍVESEBBEN OLYANKOR TÖRNÉK, ZÚZNÉK ÉS KÉPES LENNÉK MEGÖLNI IS. BOLDOG LENNÉK, HA HOLTAN LÁTNÁM, MERT CSAK ÚGY TUDNÉK TŐLE MEGSZABADULNI VÉGLEGESEN!!!

A családja lehet mellette áll, de más választásuk amúgy sem lenne, el kell őt viselniük. Amúgy sem támaszkodhatna másra, mert ők nem szeretik. De hiába vannak ők mellette, ez akkor is nagy hatással van rá és ezáltal le is húzza őket a negatív energiájával.