Tomas Rosicky és Jaroslav Plasil sírnak

Köztudott, hogy mindketten szeretnek sírni, mindkettőjükről hozok pár sírós képet. Most ez nem lesz olyan sok, mint az előző két posztban. 

Kezdjük a kedvencünkkel, Tomas Rosickyvel. Róla már láthattatok párat, de most megint beteszem azokat, illetve más képeket is láthattok. 

Hát így is meg lehet oldani, hogy a mezével takarja el az arcát, így legalább mondhatja, hogy csak az izzadságot törölte le, nyilván ekkor a könnyeit is. Nem szégyen sírni, de hát köztudott, hogy az emberek szeretik eltakarni az arcukat, ha sírnak. 

Jó, hát ez lehet nem sírós, de közlöm, hogy itt is elsírta magát, amiért ismét megsérült. Tudni róla, hogy ez a sok sérülés kibaszottul megterheli lelkileg is, sőt valaki e meccs után nyilatkozta is, hogy a meccs végén Rosicky sírt, amiért megint megsérült és ennyi volt neki az EB. Mondtam már, de megismétlem, hogy az előző szezonban mindössze húsz percet játszott, mert tavaly nyár óta fél évet kellett kihagynia, januárban végre visszatért, erre újra megsérül és újabb fél év, pont az EB előtt visszatérhetett. Hát nem tartott sokáig a sérülésmentes időszaka. Pontosan ezért nem hosszabbított vele az Arsenal, s azóta sincs csapata. Ennek oka az, hogy ő nagyon szívesen játszana még valahol, de sokan mondják neki, hogy inkább vonuljon vissza, mert úgyis megsérül és ez csak neki szar. Ha engem kérdeztek, én is ezt mondanám neki, de ő még próbálkozik, hátha fel tud úgy épülni, hogy aztán tudjon is játszani hosszabb ideig és ne csak maximum két meccset. Hát ez történt vele az elmúlt időszakban. A helyében visszavonulnék, nem érdemes neki már játszani, mert úgyis megsérül az első meccsen és igen, lehet sokan nem merik a szemébe mondani, de én megtenném. Fáj (mármint neki, nem nekem, mert nekem baromira mindegy), de ez az igazság. Már évek óta vergődik, nem is nagyon lehetett rá számítani. Nem tudom mit akar még, de reméljük e hónap végén kiderül. Visszatérve arra a meccsre, nem okozott neki senki se sérülést, egyszerűen magától összerogyott. 

Ezt már láthattátok, ez volt az, amikor összehozott a spanyoloknak egy gólt, aztán lecserélték, s itt próbálja visszatartani. 

Látszik, hogy sír, le sem tudná tagadni, de legalább itt nem takarja el magát, így részesei lehetünk mi is. 

És folytatta lehajtott fejjel.

Hát erre nem tudom már mit mondani, ez egy videóban volt, és nagyon sokszor úgy tűnt, hogy mindjárt elbőgi magát, ami valószínűleg meg is történt. Szomorú dolgokról beszélt abban a videóban. 

Nem nagyon tudja visszatartani, de igyekszik, hátha leplezni tudja. Persze az már nem megy neki. 

Na nee, itt már tényleg egyértelmű, hogy sír és még csak el sem takarja magát, persze ez csak nekünk jó, mert így láthatjuk, ahogyan sír. 

Ő már egy sárga lap miatt is képes sírni. 

Itt tört el a keze, még szép, hogy sírt. 

Itt úgy sír, mint egy hisztis óvodás. 

Itt is sír természetesen, vagyis csak készül sírni. Fent a sarokban az a fazon, hát végem xDD. 

Itt rúgták a horvátok a második gólt, erre ő mindjárt elsírja magát, de igyekszik visszatartani. 

Majdnem elfelejtettem, hogy 2016 januárjában, amikor sok idő után visszatért a pályára, s mikor még csak a pálya szélén állt, a szurkolók a nevét kiabálták és ekkor elsírta magát. Ezt ő maga vallotta be egy videóban, sajnos képeket nem találtam az esetről, de biztosak lehetünk benne, hogy igazat mondott. 

Most áttérünk a másik kedvencünkre, Jaroslav Plasilra, aki szó szerint egy bőgőmasina. Na majd meglátjátok miért is mondom ezt róla. Nézzük a képeket. 

Az EB-n ő is többször elsírta magát, miután kikaptak két meccsen is. Ráadásul ő nem az öltözőben, hanem még a pályán. Ez van, ha valaki nem tudja visszatartani a sírást, ezer kép készül róla, ami felkerül a netre, ahol aztán mindenki részese lehet. 

Neki van egy megszokott módszere, miszerint mindig eltakarja az arcát, mikor sír, tehát a könnyes szemeit nem igazán láthatjuk, illetve a sírástól eltorzult arcát. Nem baj, így is jó, legalább tudjuk, hogy ő bárhol képes elsírni magát. 

Sajnálom szegényt, amiért nem bírta ki az öltözőig és készült róla nem is egy kép sírás közben. Vagy az is lehet, hogy már meccs közben rátört. 

Hát én nem tudom mit akart itt, főleg, hogy egy fiatal nő van ott, képes elsírni magát előtte is, hát jól van. Vagy csak lehet vigasztalást akart, amit lehet meg is kapott ettől a szép hölgytől. Látszik az arcán, hogy sír. 

Ez már a másik meccsen volt. Hát láthatjuk, hogy általában a szemét takarja el. Tényleg egy igazi bőgőmasina, mint egy kislány, olyan intenzíven tud sírni. 

Ezt a hölgyet láthattuk az előbb, gondolom a nője, azért tőle várja a vigasztalást. Ő meg biztos örül neki, hogy egy ilyen bőgőmasina a pasija, akit éjjel-nappal lehet vigasztalni. Hát nem lennék a helyében, nekem férfi kell, nem egy kislány. 

Egy másik módszert láthatunk tőle, hogy a meze nyakával takarja el magát, miközben sír. Bezzeg a csapattársa kibírja.

Egész meccsen sírt szerintem. Érzékenyebb, mint a Nesta xD. 

Megint egy kép a vigasztalásról. na az a szurkoló ott biztos örült a fejének, hogy aztán le is fotózza. 

Ez kicsit régebbi kép, kb 2013-as, de hát erről a jó szokásáról most sem szokott le. Hát ez hozzátartozik a személyiségéhez, amit nagyon szeretünk benne. Kis bőgőmasina. 

Egy csapattársa vigasztalja is, de abban is biztos vagyok, hogy Rosicky is megvigasztalta az öltözőben, VAGY inkább együtt sírtak. Igen, inkább az utóbbi. 

Most ennyi lenne, remélem tetszett. Hát igen, míg Rosickyn látszik, hogy nem igazán szeret nyilvánosan sírni, de néha ő sem bírja, míg a legjobb barátját nem zavarja a kamera, ő bárhol elsírja magát, ahol rájön. 

Következő alkalommal a családjukról fogok írni. Megtudhatjátok, hogy milyen házban lakik Rosicky, illetve, hogy hogyan telik egy karácsony Plasiléknál. Hát arra készüljetek fel, hogy vicces lesz. És persze a családtagokról is írok egy kicsit.