Tomas Rosicky és Jaroslav Plasil elválaszthatatlan barátok

Elérkezett ennek a posztnak is az ideje, ráadásul egy olyan napon, amikor, ha kinézünk az ablakon, azt hisszük hirtelen elérkezett Rosicky születésnapja, de nem így van még szerencsére, csak egyszerűen augusztusban az októbert idézi az időjárást, ami kifejezetten gyűlölök. Az egyik legundorítóbb hónap az október, ez az a hónap, aminek időjárása egész évben jelen van. 

Most olyan képeket fogtok látni, ami bizonyítja kettőjük barátságát. 

Na ilyen egy igazi barátság, Plasil hogy vigyorog, bár Rosicky nem tűnik nagyon boldognak, de mégis átkarolja legjobb barátját. 

Az is lehet egy bizonyíték, hogy majdnem ugyanaz a korosztály, mivel nem tíz év és még csak nem is öt év van közöttük, hanem egy év és három hónap. Persze, hogy jól megértik egymást. 

Edzésen is egymás mellett vannak.

Nem bírják ki, hogy ne szóljanak egymáshoz edzés közben is, Plasil megint vigyorog és Rosicky meg éppen beszél. Jó témájuk lehet, mint két igazi jó barátnak. 

Ez valami előadás lehet, csak sajnos itt nem egymás mellett vannak, nem is értem, hogy miért nem. Biztos volt valami ülésrend, de nem igazán örülhettek, hogy nem kerültek egymás mellé. Bár azt az egy órát biztos kibírták. 

Himnusz közben. Azt már tudjuk, hogy Rosicky nem énekli a himnuszt, de az már túlzás, amit itt művel. Miért hajtja le a fejét??? Még a bírót is jobban érdekli, aki máshonnan származik, mint ő és nem az ő himnusza szól. 

Ez is edzés közben készült. Hát nem kifejezetten egymás mellett vannak, de nagyon közel egymáshoz. Arcukon is meglátszik, végre Rosicky is örül valaminek, ami amúgy nem szokása. 

Meccs közben, egymás mellett vannak, de mégsem örülnek. Lehet vesztésre álltak, de lényeg, hogy ott vannak egymásnak, hogy aztán egymás vállán kisírhassák magukat. Azt is tudjuk már, hogy mindketten szeretnek sírni, főleg, ha vesztenek. 

Hát igen, valaki áll közöttük, de ez a legkisebb gondjuk, lényeg, hogy mindketten jelen lehetnek. Rosicky a szokásos morcos képet vágja, Plasil meg olyan boldog már megint. 

Megint együtt edzenek, a többiek meg odébb vannak. Lényeg, hogy ők együtt lehessenek. 

Közel vannak egymáshoz, de mégsem egymás mellett. Végre Rosicky is vigyorog, ami ritka tőle, de most Plasilnak nincs jó kedve. Miért deríti jobb kedvre a legjobb barátját Rosicky?

Végre egy olyan kép, ahol mindketten mosolyognak és természetesen egymás mellett ülnek, csak nem értem Plasil miért a másik oldalra fordul. 

Itt is egymást követik, Rosicky megint boldog, mert látja, hogy ott a legjobb barátja közvetlen előtte. Plasil meg biztos nem lát hátra, de azért fél szemmel odanézhetne. Észrevette egyáltalán Rosickyt?

Na jó, Rosickynek nem tudom mi baja van már megint, de megint vágja a szokásos morcos majomképet. Plasil sem mosolyog, hát nincs túl jó kedvük, lehet rosszat mondott nekik az öreg. 

Igazi jó barátok, hogy megölelik egymást, bár a képen úgy látom, hogy csak Plasil ölelkezik, Rosicky meg csak előre fele néz és oda vigyorog. De biztos vagyok benne, hogy boldoggá teszi a legjobb barátja ölelése, és amúgy az is lehet, hogy a másik karjával átkarolja, csak az a képen nem látszik. 

A szinte mindig morcos Rosicky Plasil jelenlétében gyakrabban derül jó kedvre, mint amúgy. Jó ezt látni, hogy van egy jó barátja. Ott egy harmadik is a képen és velük együtt vigyorog. Persze, befogadják, de ők ketten az igazán elválaszthatatlan barátok, még ha ott van egy harmadik is, az ő barátságuk mindennél erősebb. 

A legcukibb kép, mindketten boldogok. Az biztos, hogy Plasil Rosickyt nézi, látszik az arcán, hogy így biztonságban érzi magát, hogy ott van mellette a legjobb barátja. Rosicky bár nem őt nézi, de érzi a közelségét, hogy ott van közvetlen mellette. Olyan lelki kötődés alakult ki közöttük, amit bárki megirigyelhetne.

Egy csapatkép, ahol egymás mellé kerültek, de Rosicky megint morcos. Ejnye!

Ugyanaz, csak más szögből. 

Semmi extra, annyi, hogy Rosicky a háttérben van. 

Nagyon cukik együtt, végre mindketten teljes szívből vigyorognak, olyan jól megértik egymást, nagyon keveset veszekedhetnek. Ilyen barátságra vágyik mindenki. 

Egy csapatkép, ahol nem egymás mellé kerültek. Rosicky próbál mosolyogni, de ez sajnos erőltetett. 

Baráti ölelés. Hát nem állhattak nyerésre, mert eléggé letört képe van Plasilnak, hát annyi biztos, hogy megvigasztalják egymást. Lelki társak.

Ez a kedvenc képem, ők még edzésen is játszanak egymással. Egyébként ez egy edzés, ahol párba kellett állni és úgy csinálni a gyakorlatokat. Persze, hogy ők egymást választották. A többiek rendesen fapofával csinálják, ők ketten meg vigyorognak és játszanak. Szerintem a többiek is irigylik, mennyire közel állnak egymáshoz. 

Egy nagy csapatkép. Rosicky szokásosan megint morcos, Plasil meg mosolyog. Kár, hogy nem egymás mellett ülnek, de csak az edzők és a kapus ülnek közöttük. 

Le lettek fotózva oldalról is. 

És a másik oldalról is. Plasil épp ásít vagy mit csinál? Rosicky meg végre vigyorog a legjobb barátja nélkül is. Talán a két mellette ülőnek sikerült felvidítania, ez is egy ritka pillanat, amikor ő nevet Plasil nélkül, hát igen jelen van bár, de jóval odébb ül. 

Két szélen, sajnálhatják is, hogy nem egymás mellett vannak, de mit számít ez, ez egy perc alatt elkészül. Megint vágja a morcos majomképét, amit már megszoktunk tőle. 

Itt is látszik mennyire elválaszthatatlanok. Még a buszból is együtt szálltak ki és még véletlenül sem szakadnának el egymástól egy pillanatra se. Lehetnének jobb kedvűek, egyikük se vág vigyori fejet.

Ez mi??? Miért vannak olyan messze egymástól? Rosicky ott van a háttérben, azt kell hogy mondjam nincsenek egymás mellett, vagy csak elkeveredtek. 

Itt sem veszítik el egymást, még a meccs közben sem. Sajnos Rosicky eleshetett, Plasil meg ment tovább, aztán Rosicky ezt kiabálja: "Várjál már meg!"

Itt is egymás mellett edzenek, véletlenül sem akarják egymást elveszíteni, úgy értve, hogy közéjük álljon valaki, meg ilyesmi. 

Boldogok, mert mindketten jelen lehettek az eseményen. Bár Rosickynek kicsit mű a mosolya, de tőle már megszokhattuk, hogy sokszor morcos. De a barátja közelében mintha ez ritkább lenne. 

Itt is egymás mellett, ez már nem lehet véletlen.

Együtt is edzenek, komolyan mondom Rosicky teljesen kivirul Plasil közelében. Ebből is látszik milyen jó barátok, de nem csak hogy barátok, hanem lelki társak is.

Na mi történt? Ott ül mellette a barátja, mégis majmos morcos fejet vág, de Plasil se boldog, de a kamerát azt megtalálta. Persze ebben Antoninit soha sem fogja felülmúlni, még csak nem is kamerabuzi, mint Antonini, csak véletlenül odanézett. 

Persze, hogy egymás mellett futnak, csoda lenne, ha nem így lenne. 

Hát itt valaki közéjük állt, de ez még nem ok a búslakodásra. 

Itt egy kicsit elveszítették egymást, az arcukon is meglátszik, de hát nem lehetnek mindig egymás seggében. 

Itt is párban kellett állni, persze, hogy egymást választották. Ezt gondolom már mindenki tiszteletben tartja.

Szinte mindig jó kedvük van, ha ott lehetnek egymásnak. Itt csak vigyorognak, hanem szó szerint röhögnek, hát jól fel tudják egymást vidítani és még meg is nevettetni. Ilyen egy értékes barátság, reméljük halálukig így marad. 

Persze, hogy megint egymás mellett vannak, komolyan mint az ikertestvérek, állandóan együtt vannak. De hát nem testvérek főleg nem ikrek, hanem barátok, de úgy szerethetik egymást mint a testvérek. 

Az arcukon is látszik a boldogság.

Egy régebbi csapatkép, ahol megint egymás mellett vannak. Hát a mosoly eltűnt az arcukról. 

Megint együtt, csak ott egy harmadik is közöttük. Persze Rosicky ügyel arra szem elől ne veszítse a legjobb barátját. 

Most ennyi, remélem tetszett a poszt. Most már tudhatjátok, hogy mennyire értékes is a barátságuk, mindig ott vannak egymásnak, jóban és rosszban egyaránt. Sosem hagyják egymást cserben, bármi is történjen. Hát hogy veszekednek-e? Mindenhol vannak veszekedések, de egyetlen kép sem bizonyítja ezt, nagyon ritka lehet közöttük a veszekedés. 

Remélem öregkorukban is ott lesznek egymás mellett, amíg a halál el nem választja egymástól őket. 

A következő alkalommal síros képeket fogok hozni mindkettőjükről, majd utána írok a családjukról is.