Hétvége Prágában + Karlovy Vary

Elérkezett ez az idő is, hogy elmehettem Prágába, amire már egy éve várok és mit össze nem szenvedtem emiatt és most végre sikerült. De ez úgy valósulhatott meg, hogy elmúlt a mániám. Október 25-én foglaltuk le az utat, apámmal mentem. Egy csoportos kirándulást foglaltunk le, busszal mentünk, volt idegenvezetés is. Ekkor már múlóban volt a mánia, de még nem múlt el teljesen, majd az csak utána. Mikor elindultunk, már egyáltalán nem érdekelt ez a kis majom. Tudjátok remélem, hogy Rosickyről van szó. Az utazás november 24-26 között zajlott le. A képek sorrendben lesznek feltöltve.
Hihetetlen, hogy már egy hét eltelt az indulás óta, olyan, mintha tegnap lett volna. 

2017. november 24. péntek

Az indulás napja, a busz Budapestről indult fél hat körül, mi csak később szálltunk fel, fél nyolcra volt írva, de háromnegyedre értek ide. Mi voltunk az utolsó utasok, akik felszálltak, huszon valamennyien voltunk, a busz hátsó fele szinte üres volt, elfoglaltuk a helyünket, apám bement leghátra, én a hátsó ajtótól ültem a második sorba. Körülbelül fél óra múlva átértünk Szlovákiába, Pozsonyba, Szlovákián átértünk egy óra alatt. A szlovák autópálya nem valami jó, a cseh is ugyanilyen, de ahhoz hozzájön egy kis időnkénti rázkódás is. Kilenc körül megálltunk a szlovák-cseh határnál, pisi szünet és hát itt a WC rettenetes, majdnem az összes szaros volt, egy volt, ami dugulásveszélyes volt, tele volt WC papírral, azt választottam, utána beértek a többiek is, ők a szarosba mehettek már csak. Mikor lehúztam, akkor láttam, hogy totál el van dugulva, de erre is számítottam. Szerencsére ingyenes volt. 

Átértünk a cseh autópályára, ami elég ócska volt, apám azt mondta, hogy olyan, mint a régi M7-es. Nem mindenhol, de néhol rázkódásban is volt részünk. És ez még nem minden, két percenként egy-egy cseh zászló jött velünk szembe, amik egy reklámtáblákra voltak felragasztva.

Mondjuk ezt már hazafelé fotóztam. Videót is csináltam.

Még Prága előtt valamivel megálltunk ismét egy pihenőre, az étterem udvarában kecskékkel találkoztunk.

Utána bementünk, megettünk egy süteményt, apám ivott egy sört, én meg egy csapolt kofolát. A magyarok többsége nem ismeri a kofolát, nálunk nem kapni, amúgy egy Csehszlovák ital, 1952-ben alapították. Csak Szlovákiában és Csehországban kapni, előbbiből ismerem, sokat járunk ki, a határnál lakunk. Kinézetre olyan, mint a kóla, de ízre teljesen más, sok magyar a kólát keresi benne, ezért többségének nem is ízlik, de én imádom. Kapni csapolt kofolát is mindkét országban. 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kofola

Egy körül értünk be Prágába, elfoglaltuk a szállást, ami egy hajós szállás volt. A 142-es szobát kaptuk. Eleinte nem igazán tetszett, de aztán egészen megszerettem már az első éjszaka során. Hátránya, hogy a szomszédból átjött a cigi szag és a folyosón is lehetett érezni. Első éjszakán kiment a villany a fürdőszobában, de szombaton este, mire visszaértünk, már égett a villany.

Lepakoltunk, majd a megbeszélt időbe kimentünk a buszhoz és indulhatott a városnézés. A várnál kezdtük meg a kirándulást.

A vár bejárata.

Volt egy kicsi karácsonyi vásár is, bár elvileg csak december 2-án nyit meg az összes és ezt előző nap tudtam meg. Úgy volt hirdetve az út, hogy adventi hangulat Prágában. Bécsben és Budapesten meg már ezer éve megnyitott, ez furcsa. 

Majd jött a szép kilátás.

Sorba kellett állni, hogy láthassuk, de sokat nem kellett várni, csak míg lefotózza mindenki, majd elmennek, akkor férhettünk mi is oda, majd az utánunk lévőek is. Nem mindenhol lehetett kilátni, mert a várfal eltakarta, csak egy helyen volt jól látható, ezért volt az a sor.

Megindultunk lefelé a Károly híd felé. Utána találkoztam egy Rosicky mezzel is.

Nem hagyhattam ki, muszáj volt lefotóznom, apám tartotta, hogy jól látszódjon. Mindössze csak ezt az egy Rosicky mezt láttam a három nap alatt. Hát ennyit ér ez a kis idióta, ott se szeretik ám, nehogy azt higgyétek, de beszéltem is erről, hogy folyamatosan szidják. Ott szidják, máshol meg le se szarják.

Aztán a Károly híd következett.

Majd átkeltünk rajta.

Egy videót is csináltam.

Egyszerűen nem lehetett olyan képet csinálni, ahol ne lógna bele valaki. Elég tömeg volt, ezért a csoport szétvált és külön-külön keltünk át a hídon. Vártunk egy kicsit, aztán páran meg is találtuk egymást, majd mindenkit bevártunk. A híd másik oldalán elmentünk pisilni, aki szeretné a pénzt szórni, nyugodtan pisiljen itt, 20 koronáért, ami több, mint 200 Ft, igazi pénzkidobás ennyiért pisilni, ezért én kihagytam, de apám bement, meg még egy páran. Átlagban ám 10-15 koronáért lehetett pisilni úgy összességében. 

Mikor meg lett mindenki, indultunk tovább az Orloj felé, ami egy csillagászati óra és minden órában harangozik. Az idegenvezető a hídnál azt mondta, hogy most siessünk, hogy elérjük a harangjátékot, ami minden óra egészkor van. Végig mentünk az utcákon, elég sokan voltak, vigyázni kellett, hogy ne ütközzek neki az embereknek, de a csoport most nem vált el. Öt órakor megérkeztünk, az emberek már odagyűltek, mindenki várta a harangozást. Valami nagy dologra számítottunk, erre csak két percig harangozott, semmi más nem történt. 

Indultunk tovább, jobbra egy mellékutcában van a szexmúzeum, ami engem nem érdekelt. Mondta az idegenvezető, hogy akit érdekel, nézze meg, de én nem mentem be, apámat megvártam, mert őt érdekelte. Volt velünk két öreg asszony is a csoporttal, ők se mentek be. 

Indultunk tovább a Vencel tér felé, közben az idegenvezető mutatta, hová érdemes bemenni enni, illetve sörözni, majd megmutatta, honnan indul a villamos, amivel haza lehet menni és megmutatta, hol lehet jegyet venni. Vett mindenki, majd szabad program következett, mindenki arra ment, amerre akart. 

Betértünk valahová enni.

Ezt ettük, amiről nem tudtuk, hogy mi, a mai napig nem tudom a nevét, a szósz alatt marha hús volt. Amúgy finom volt.

Visszamentünk az Orlojhoz, nekem nagyon tetszett, az lett a kedvencem. Pontosan érkeztünk, hét órakor, amikor kezdődött a harangozás. Utána mindenki tapsolt, holott öt órakor senki. Úgy látszik, szeretem az órákat, Grazban is az óratorony volt a kedvencem.

Imádom, olyan cuki.

Itt található a két tornyú templom is, ami szintén nagyon tetszik. Körbejártuk a templomot, majd indultunk vissza a Károly hídhoz, ismét átmentünk rajta, már kevesebben voltak. 

Megfordultunk ismét, apám sört akart inni, keresgéltünk, majd talált egy kocsmát, ahol nagy hangzavar volt. Vett egy korsóval, én csak megkóstoltam. Előtte vettünk képeslapokat, hűtőmágneseket meg ilyeneket. Beszereztem a Prágás táskát is és meglepetésre ott magyarok voltak az eladók, a képeslapokat is ott vettük, a hűtőmágneseket máshol.

Indultunk a villamosmegálló felé, majd a szállásra mentünk, kb 10 után értünk oda. Egy nagyon jó de fárasztó napon voltunk túl.

2017. november 25. szombat

Héttől lehetett reggelizni a szálláson, de valamivel később mentünk és kilenckor volt a gyülekező a busznál. Indultunk Karlovy Vary felé, de először a Loket várát látogattuk meg. Útközben megálltunk egy sörgyárnál sörözni. Prágától kb másfél-két óra Karlovy Vary. Ott meg már esett az eső, míg Prágában reggel sütött a nap, ezért a szálláson maradt az esernyőm. 

Mentünk a vár felé, az idegenvezető megvette a belépőket, majd háromnegyed kettőig mindenki azt csinált, amit akart.

Majd beértünk a várba.

Megtaláltuk a sárkányt.

Aztán középkori kínzásokból is láthattunk részleteket, megmutatom nektek az összeset.

Majd meglett a törpe is, amit annyit kellett keresni.

Háromnegyed kettőkor gyülekező a busznál és irány Karlovy Vary, az eső meg folyamatosan esett. De minket ez nem akadályozhatott, szerencsére nem szakadt. Végig mentünk a városon a csoporttal.

Mikor végig mentünk, az idegenvezető hagyott nekünk három órát a szabadprogramra, mindenki szétvált, apámmal sétálgattunk. Visszatérve a Karlovy Vary feliratú hídhoz, két srác megkért, hogy csináljak ott róluk képet. Tovább mentünk, vettünk képeslapokat, hűtőmágneseket. Később már sötétedéskor apám megevett egy kolbászt, mondtam neki, hogy most ne tömje meg magát, mert vacsora lesz, de muszáj volt ennie. Utána betértünk egy boltba és vettünk ostyát. Aztán visszamentünk a buszhoz és indultunk vissza Prágába. 

Beérve a városba véletlenül megpillantottam a stadiont a másik oldalon, volt ott egy nagy plakát is, ahol virított az idióta pofája. Sajnos nem tudtam lefotózni, mert nem álltunk meg, csak elmentünk mellette. Nem mintha érdekelne, de akkor is vicces volt. 

Neten véletlen megtaláltam, ez volt az. Mikor mi arra mentünk, már sötét volt. 

Hajózás előtt megálltunk és sétáltunk valahol a városban.

Aztán irány a kikötő, két órát vett igénybe a hajókázás. Az első órát evéssel töltöttük, a másodikat nézelődéssel.

Itt vacsoráztunk. Svéd asztalos vacsora volt, lehetett válogatni, sok mindent ettünk. Majd utána felmentünk a fedélzetre, ahová nem jött mindenki a hideg miatt. Sajnos a sötétben nem tudtam túl jó képeket csinálni, de amúgy jó volt a kilátás, de nappal lehet jobb lett volna. 

Az elsőt vakuval csináltam, de az sem lett sokkal jobb. Körülbelül tíz óra után szálltunk le a hajóról, majd busszal visszamentünk a szállásra. Hihetetlen, hogy ez a nap is úgy elszállt és már csak egy napunk maradt hátra. 

2017. november 26. vasárnap

Elérkezett a legszomorúbb nap is, ami a hazamenetel napja. Már reggel össze kellett pakolni, mert utána már nem mentünk vissza a szállásra. Egyébként a szálloda előtt kacsákkal is találkozhattunk. 

Mondjuk ezeket pénteken fotóztam, de itt is megállja a helyét. 

Az ablakunk alatt sirályok is voltak.

Reggeli után be is pakoltunk, majd elindultunk. Nem mentünk azonnal haza, még lehetett egyet sétálni Prágában, de már nem volt idegenvezetés. A pályaudvarnál álltunk meg, úgy kilenc körül indultunk. Kaptunk több, mint három órát, egyre vissza kellett érni a buszhoz. 

Voltak ott kupolás lépcsőházak, amik ritka undorítóak voltak, tele galambszarral és szeméttel. Az első képen látható is, az a kupola ott.

Hihetetlenül gusztustalan volt, mondjuk ezt már visszafelé fotóztam, de oda felé is ezen mentünk.

Majd a Vencel téren kötöttünk ki, onnan mentünk a kedvenc helyünkre, az órához.

Ott volt egy kicsi karácsonyi vásár. Egyébként érdekes, mert még nem nyitottak meg teljesen, holott Bécsben és Budapesten már november közepén kinyitottak. Egyébként az utazási előtti napon tudtam meg, hogy Prágában hivatalosan csak december másodikán nyitnak ki, azaz egy héttel később. Érezni is lehetett, mert semmi adventi kivilágítás sem volt. Kicsit csalódtam emiatt, mikor elindultam, de rájöttem, hogy nem is igazán volt erre szükség, mert a látottak kárpótoltak érte. 

Itt az említett karácsonyi vásár. Nem vettünk semmit, csak végig mentünk rajta, ment kicsi karácsonyi zene is és voltak jó illatok is, de még nem voltunk éhesek. 

Lejjebb az egyik utcából észrevettünk egy kis cuki tornyot, ezért elindultunk arra felé. 

Utána visszafordultunk, hogy eljussunk az Orlojig, pont időben értünk oda megint, pont 10 órakor, amikor kezdődött a harangozás. Emiatt az állandó pontos érkezésünk miatt háromszor is megcsodálhattuk rajta a harangjátékot. 

Világosban is megcsodálhattuk, nem csak sötétben. Ráközelítve is lefényképeztem.

Újabb videó róla. 

Utána tovább mentünk a templom felé.

Most bementünk, épp mise volt bent és sajnos nem lehetett fotózni és az őr is ott volt, ezért sajnos nem tudom megmutatni nektek. De semmi extra, mint minden más templom, olyan belülről. 

Mikor kijöttünk, nagy buborékfújás volt a téren, aminek a gyerekek nagyon örültek, mindenhol gyerekek rohangáltak a buborékok után. 

Hát ez az izé nem valami szép, de itt a buborékok a lényeg a levegőben. Egyébként ez is egy torony, úgy néz ki, felújítás alatt van, kár érte, hogy most nem láthattuk.

Elhagytuk a teret, kicsit odább volt egy egészen pici karácsonyi vásár.

És utána irány a Károly híd, amin ismét átmentünk.

Látható már a torony.

Itt egy kínai lány kért meg, hogy csináljak róla egy képet, majd tovább mentünk. A híd mindkét tornyába fel lehetett menni 100 koronáért, gondolkoztunk, hogy felmenjünk-e, de végül úgy döntöttünk, hogy nem tesszük, mert fent a várból is ugyanazt látjuk, csak alacsonyabban. Pesten is fel mehetsz a Bazilika tornyába, de ott is ez a helyzet, hogy fent a várból ugyanazt látod magasabbról. 

Az első emeleten volt a pénztár, ott volt egy kicsi ablak, ahonnan ki lehetett látni.

Különbség a két oldal között, hogy a vár oldalán két torony látható, egy alacsonyabb is, míg a másikon csak egy. Ott lehet 20 koronáért pisilni, ha valaki nagyon kiakarná dobni erre a pénzt. A titok annyi, hogy nem kell hülyére innunk magunkat, így nem csoda, hogy bekényszerül oda az ember és kiadjon erre ennyi pénzt. (Pesten is pisilhetsz pár helyen 250 Ft-ért, kb ennyit ér a 20 korona is). Az éttermekben ingyen pisilhetsz, ha már beülsz valahová, ott pisilj. Mert amúgy is beülnél.

Átértünk a másik oldalra.

Kicsit körülnéztünk ott is.

Majd visszamentünk a toronyhoz.

Innen felfelé vezetett az utunk, de nem a toronyba, hanem fel a várhoz. 

Gondoltuk, bemegyünk a várba, de akkora sor állt, hogy inkább kihagytuk. Körülnéztünk a környéken.

Eljött az idő, hogy elinduljunk visszafelé, természetesen megint a hídon keltünk át, nem bírtam ki, hogy ne csináljak pár képet. Most már többen voltak, mint az előbb. De a legtöbben péntek este voltak.

Videót is csináltam.

Érintettük ismét az Orlojt és környékét, de már nem csináltam képeket, majd a Vencel téren keresztük vissza a buszhoz és itt ért véget Prága számunkra, de a kirándulásnak még nem, mert én még a haza buszozást is beleszámítom. 

Egy órakor elindultunk, elhagytuk Prágát és három óra körül megálltunk egy Tesconál, ahol egy órát időztünk. Majd elhagytuk egy fél óra múlva Csehországot, Szlovákiában már hiányoztak azok a vicces zászlók az autópályáról. Pozsonyban volt egy tíz perces pihenő, aztán fél óra múlva leszálltunk a buszról, elköszöntünk mindenkitől és megköszöntünk mindent. 

Összességében nagyon jól éreztük magunkat és még egyszer vissza kell térnünk. A másik, hogy három nap alatt csak egy Rosicky mezt láttam, ez szerintem mindent elárul. Viszont sok Sparta sálat láttunk. Sőt, volt egy bolt, ahol focista bábukat is árultak és Rosicky nem volt közöttük. Ennyit ér az a kis rohadék. Hétfőn már negyedike, a kis idiótáról fogok posztolni.

Ja, még annyi, hogy Prágában a zöld gyalogos lámpa nagyon kevés ideig ég. Mikor átváltott zöldre, azonnal el kell indulni és amikor az út közepén vagy még csak, már visszavált pirosra. Szó szerint szaladni kell, ha átakarsz érni. Jellemző lehet az egész országra is, mert Karlovy Varyban is ugyanez a helyzet. Ja és még rád is dudálnak.